Olvasási idő: 3 perc

A sörforradalom során viszont a kisebb, igényesebb főzdék újra felfedezték ezt az eljárást. Így előszőr Amerikában alkalmazták a kísérletező kedvű sörfőzők. Tulajdonképpen bármilyen fából készült hordó alkalmas a sör erjesztésére, de a hagyomány szerint a tölgyfahordó az igazi. A fahordós erjesztés más alkoholos italoknál is létezik, ezért  a fahordóben érlelt sörnél nagyon fontos, hogy előzőleg milyen italhoz használták, mivel ez jelentős befolyással lesz a benne pihentetett sörre.

A másik lényeges kérdés, hogy milyen alapsört  használnak. Erre a költséges tárolásra elsősorban  testesebb, magasabb fajsúlyú alapsöröket használnak, így a fahordóban érlelt sör mindenképpen azok közé a különlegességek közé fog tartozni, melyekre minden igényes sörívó csak csettint. Az alapsör a fahordós érlelés során átveszi a hordó előző használatából származó ízmaradványokat. Nem mindegy tehát, hogy a választott sörhöz milyen hordót használunk, de ez a választás csak inspirálja a kísérletező kedvű sörfőzőket.

A söröket jellemzően olyan fahordókban érlelik, amelyben előtte általában whiskyt, bourbont, portóit, sherryt, madeirat, vagy egyéb bort tároltak, míg egy másik eljárás szerint fa alapú adalékanyagok – tölgyfa chips, hordódonga, tölgyfa kivonat – hozzáadásával érik el a kívánt íz és illat világot. A hordó adta ízek és aromák azonban nem telepedhetnek rá a sörre, annak mindvégig meg kell őríznie az alapsör jellemző ízvilágát. A fahordóban érlelt sörre az alapsör és a fahordóból kioldódó egyéb karakterjegyek harmonikus keveredése a jellemző. A legjobb fajtái letisztultak, ízekben gazdagok, kiegyensúlyozottak és sokáig érleltek.

Ha sörturista utjaikon találkoznak egy bourbonos hordóban érlelt stouttal, egy tölgyfachipszes IPA-val vagy bármilyen fahordóban érlelt sörrel semmiképpen ne hagyják ki, mert garantáltan különleges élményben lesz részük.