Sör, bor, mint a tenger...

Aki, gyakran felönt a garatra, arra mondják, hogy iszik, mint a kefekötő, minek következtében többnyire részeg, mint a csap. A garatra felöntés eredeti jelentése a gabona bejuttatás a malom őrlő szerkezetébe. Mintegy száz évvel ezelőtt Bugát Pál honosította meg a garat szó új, orvosi jelentését: testrész, az orrüreg folytatása a gégefő és a nyelőcső felső nyílásával együtt. Szegény kefekötő sem ivott többet, mint a mesteremberek általában, a mondás szó szerinti fordítása az eredeti németnek. Van azonban jó néhány eredeti magyar is. Isten mentse meg az embert kőművestól, ácstól, részeges takácstól. Csikorog a kerék, megitta a kocsis a háj árát. Eb a varga bor nélkül.

A csap mint részeges, sem egyéb, mint annak az eszköznek a megszemélyesítése, melyen át a hordóból a sört, a bort kiengedik, és ezek után már az sem meglepő, hogy az iszákosság szó sem az ivásból, hanem az általvetett tarisznyából az iszákból ered, azaz a részeges ember tarisznyája mindig borral, sörrel, vagy pálinkával volt tele. Az ilyen ember mihelyt a palackot látja, tüstént ihatnék, pedig szabad a patak, de nem a palack, azaz a víz ingyen van, a szeszért fizetni kell. Az iszákosnak, ha pénze van, nem szánja felkelteni a csaplárost, hogy szomját oltsa. Az ő életfilozófiája, hogy igyál, míg élsz, ki tudja adnak-e a másvilágon. Ezért csak akkor látná gyakrabban az istent, ha az a pohár fenekén lakna. Nem véletlen, hogy későbbre jár a templomba, mint a csapszékbe. A templomba a mise végére ér, de a kocsmában mindig ő az első. Kocsmárosné a kápolnája, kocsmáros a káplánja. Az ilyen iszákos még a csizmájában sem szereti a vizet. Pénzét, eszét a kocsmában hagyta, még a nemeslevelét is beitta. Bírja az italt, mert ecetágy a gyomra. Az ital azonban nem jó tanácsadó, és ostoba az az ember, aki a tele pohárnak tanácsán indul. Másképpen szólva: barátot bor közt, bort sajt után, lovat istállóban, leányt bálban ne válassz!

A török alatt még több száz serfőzde működött az országban. Ezeket azonban a labanc feldúlta és évszázadok kellettek, hogy a sörivó becsülete visszaálljon. Mondták is országszerte: ahol bor nincs, ott a sörrel is meg kell elégedni. Ha a sörivó visszavágott, nálatok is vizezik a bort, készen állt a válasz: ha friss vized volna, abbahagynád a legjobb sört és csupán bort innál, és persze, gyakran elhangzott, hogy jó a sör, de mégis is csak a bor az anyja.

A vendéglátás is lehet hitvány vállalkozás, erre mondják, hogy sok csont a jövedelem. A jellemző azonban mégsem ez lehetett, hiszen már jámbor eleink is megállapították: a kocsmáros csalásból él, haszonból ruházkodik, vagy ritka, mint a szent kocsmárosné. Igaz, van foglalkozás, melyet még ennyire sem tartottak: a vendéglős feladja a ruhádat, amit az ügyvéd lehúz rólad. Kocsmában született a duplán fog, mint a kocsmáros krétája, aki még mindennek a tetejébe nem iccével, hanem gyűszűvel méri a bort. Így aztán belátható annak a szólásnak az igazsága, hogy míg a rossz kocsmárost rajtakapják, sok kárt tesz. Kétségtelen, hogy részeg kocsmárosnak a vendégei sem józanok, és a részeg – kárt vallott – kocsmáros mindig bánatos, de tudjuk jól, ritka kocsma borivó nélkül, és a jó bor hosszú meséje az iszákosnak.

Kocsmából, templomból senkit ki nem szabad dobni, mégis a csapszékbe a cigányt be is rántják, de ki is taszítják. De minden illendőség ellenére ez a sors jut annak is, aki úgy berúgott, mint a rác dudája negyvennyolcban, vagy éppenséggel a kocsmában vitézkedett, azaz előbb jól ellátják a baját, amikor aztán kihajítják a kocsmából fájdalmában és részegségében, az eget is bőgőnek nézi, azaz az angyalok muzsikáját hallja. Azt is régóta tudjuk, hogy a mértéktelen ital minden betegségnek az anyja. Ugyancsak ostobaság bánatban berúgni, mert ha a bús bújában megrészegedik, búsabb lesz, ha kijózanodik. Így hát ne feledjük a bölcs mondást: az édes italnak keserű az ára.