Sör és knédli

A csehek folyékony kenyere a sör, mellőle szinte soha nem hiányozhat a közkedvelt knédli – amely ha már a sör folyékony kenyér – a szilárd halmazállapotú sör. Tulajdonképpen a knédli tésztája nem is sokban különbözik a kenyértésztától, de lágyságát az adja, attól lesz kéreg nélküli kenyér, hogy nem sütőben, hanem gőzben nő nagyra, lesz levegős, könnyed. 

A knédlit egyes források szerint a prágai vendéglőkben már a 19. század közepétől készítették és népszerűsége azóta is töretlen. Így van ez manapság is: legtöbbször a knédlit sült, szaftos disznóhús és párolt káposzta társaságában láthatjuk a cseh éttermekben. Ezt a szent hármast szinte minden cseh vendéglátóhelyen, ételt is kínáló sörözőben készítik.

Így aztán érdemes a „pivo” mellett megtanulni a ,,vepzso-knedlo-zelí” cseh megnevezését az ételnek, így biztosan a legjobb menüt tudjuk rendelni akár cseh nyelven is. Ahol pedig nem találjuk az étlapon e kedvelt cseh fogást, gyanakodhatunk, hogy a tulajdonos külföldi, de legalábbis az új éttermi trendek követője.

A puha knédli tésztája nagyon jól magába szívja a szaftot, mártást, így sültekhez, vadasmártással készült húsokhoz, pecsenyékhez, pörköltekhez, vagy magában szósszal kínálják, és természetesen többféle variánsa ismert. A legismertebb a zsemlés knédli, ami gyakorlatilag hasonlít az idehaza is ismert zsemlegombóchoz, csak kelt tésztából készül, és tésztájához apró kockákra vágott, pirított zsemlekockát adnak. A másik legismertebb fajta a burgonyás knédli.