Olvasási idő: 3 perc
A tizenkilencedik század elején Nagy-Britanniában tökéletesítgették egy modern, alsóerjedésű sör készítésének a technológiáját. A szigetországban tanult Anton Dreher és Gabriel Sedlmayer is és az ott felfedezett újdonságokkal kísérletezett apja sörfőzdéjében Groll is. Nem véletlen, hogy amikor Pilsen városában egy új sörfőzde építését határozták el, sörfőző mesternek Josef Grollt kérték fel. Ő a családi sörfőzdében szerzett tapasztalatokat kiválóan ötvözte a helyi adottságokkal. Így a város rendkívül lágy vizét, a különleges – az addig használtnál jóval világosabb – malátát, a nagyszerű, a Saaz vidékéről való komlót használta és főzte meg az otthonról hozott bajor lager élesztő segítségével típusteremtő sörré.
Az első hordó pilseni láger sört 1842-ben verték csapra és valószínűleg még Groll sem sejtette, hogy sörével nem csak iskolát teremtett, hanem egy sörtipus azaz a láger etalonját hozta létre. Groll mikor szerződése lejárt, hazatért Vilshofenbe, hogy átvegye a családi sörfőzdét, de a pilseni sör hírneve és az újfajta főzési technológia gyorsan terjedt Európa szerte. Groll 1887-ben bekövetkezett haláláig irányította a családi sörfőzdét, az ő receptje alapján főzött sör viszont világkarriert futott be.
A tizenkilencedik század végére a cseh határokon túl is a pilseni volt a legelterjedtebb sör. Ám a kifejezés már nem a sör eredetét jelölte, hanem egy sokak által másolt, utánzott sörtípust. 1898-ban a Pilseni Sörgyár a név védelmében beperelte a müncheni Thomas sörfőzdét, a mai Paulanert, mert az a sörét „Thomas Pilsner” néven forgalmazta. Az 1899-ben meghozott ítélet arra hivatkozva, hogy Európában többen is főznek ilyen, vagy a rövidebb Pils néven sört, elutasította a keresetet. Ekkor – hogy megkülönböztessék magukat az utánzatoktól – lett az eredeti cseh pilseni neve Pilsner Urquell azaz csehül Plzeňský Prazdroj.
Így aztán annak a Josef Groll a nevét, aki elképesztő forradalmat hozott a sör világába, csak egy – a szülővárosában működő – sörfőzde a Wolferstetter söre őrzi.
