Olvasási idő: 2 perc

„Én ezt az alkotómódszert választottam mottómul, membra disjecta, kollázs, de én szövegeket illesztek egymáshoz, amelyekről úgy gondolom, hogy együtt egészet alkotnak, arról akarok írni az Arany Prágának, hogyan szoktuk megünnepelni a Korhelyhétfőt a Tigrisben, ahol csaposi és üzletvezetői minőségben a virzsíniát pöfékelő Procházka úr uralkodott, ő szabta meg, ki kap sört és ki nem. Procházka úr, aki már régesrég nyugdíjban volt, úgy szerette a pilsenit, hogy miután otthagyta
a Tigrist, a Continental Szállóban, a Contiban csapolta tovább a sört. Ott a pincében úgynevezett rövidre zárt vezetékből csapolta a sört a füles korsókba és poharakba, ezeket aztán berakta a felvonóba, megnyomta a gombot, és a lift felvitte az étterembe azt a folyékony kenyeret, azokat a vajjal megkent karéjokat, ahogy a Tigrisben nevezték a pilsenit. És egyszer, amikor megnyomta a gombot a Conti pincesöntésében, hát utoljára emelkedtek a mennybe a poharak, mert Procházka úr már egyedül maradt a söntésben, már lefele jöttekaz üres poharak és korsók, mert Procházka úr halott volt. Olyan nincs, hogy egy cseh csapos megszökjön a csap mellől! Az infarktustól leterítve Procházka úr ott maradt egyedül a Conti Hotelben. A pincében.”

 

(Fordította: V. Detre Zsuzsa)