Sörészek nehéz helyzete

Látszólag a legegyszerűbb a szín szerinti csoportosítás: világos és barna. Csakhogy akkor hova soroljuk a vörös, vagy a félbarna söröket? Besorolhatók a sörök a felhasznált maláta (árpa, búza, rozs) vagy éppenséggel a sör ereje azaz az alkoholtartalom szerint is. Ez utóbbi a csehekre jellemző – a výčepní, ležák, speciál kategorizálással remekül elvannak a szinte kizárólag láger söröket főző sörgyárak.

A legelterjedtebb kategóriázás szerint mégis az erjedés alapján alakítanak ki három nagy csoportot. Eszerint megkülönböztetünk alsó-, felső- és a spontán erjedésű söröket. Ez így leírva nagyon egyszerű, de bizony a néha országonként is változó névhasználat okozhat zűrzavart. Így nem egyszer állítják határozottan, hogy a pilzeni és a láger kifejezés ugyanazt jelenti. Nos, nem – mert ugyan minden pilseni láger azaz alsóerjesztésű sör, de nem minden láger pilseni, azaz magas keserűségértékű. Ugyanis az alsóerjedésű avagy lágersörök közt a pilseni ugyanis csak egy a sok közül.

A lágerek közé ugyanis keserűségérték, alkoholtartalom és a testesség alapján több típust is besorolunk. Így van három főcsoport – a bécsi, a müncheni és a pilzeni – melyekből aztán további elágazások vezetnek. Így például a bécsi családba tartozik az Oktoberfestbier, münchenibe a baksörök, a pilzenibe az erős világos sörök, mint a Carlsberg Elefántja. Mint látjuk valóban nem könnyű a sörészek helyzete, de szerencsére a fogyasztók többsége ezeknek az ismeretek hiányában is előbb-utóbb megtalálja kedvenc sörtípusát, amint ráérez az ízére.