Küszöbsör

Ez még nem jelenti azt, hogy meg sem állunk a totális berúgásig, csak annyit, hogy megnőttek erre az esélyeink. Egy rendes alkoholista számára a küszöbsört követő sör már valami tömény – pálinka, unikum, vodka vagy whisky –, holott ha megmaradna a sörnél, később nem veszítené el teljesen uralmát cselekedetei felett.

Jobb esetben ilyenkor megnő az önbizalma és hülyeségeket beszél összevissza, kölcsönad egy lejmista ivócimborának, vagy meghívja egy körre az összes szesztestvért. Rosszabb esetben agresszívvé, kötekedővé válik, aminek a következményei kiszámíthatatlanok – az alapos veréstől, a detoxikálóban való ébredésig.

Jobb esetben a sorozatos baromságok, amiket az öntudatlan részegségben elkövettünk, csak egy kiadós másnaposságban kulminálnak, amikor ember reggel arra ébred, hogy nem emlékszik arra, hogy is került ágyba. A magyar nyelv ezt az állapotot filmszakadásnak, az angol blackoutnak nevezi. Mindkettő kifejezi az állapot lényegét: az alkohol gonosz szelleme, az iszákosság Sátánja diadalmaskodott a józan ész és a test felett.

A rosszabb eset fizikai következményei fizikai fájdalommal is erősítik a másnaposság gyötrelmeit. Ha a detoxban kötöttünk ki, akkor anyagilag is megrázó macskajajra számíthatunk. Igaz ilyenkor is a legkínosabb, amikor legközelebb betérve a kocsmába  bebaszás szemtanúi – feltéve, hogy szóba állnak velünk – elmesélik, mi is történt velünk a küszöbsörtől, a matt részegségig.

Nem könnyű ezt elkerülni. Ki kell tapasztalni, hányadik kör a küszöbsör és azt már nem szabad meginni. Emberpróbáló feladat ilyenkor megállni, hiszen öt-hat sör után jön el ez a pillanat, amikor az ember persze egyre szomjasabb: de ez az egyetlen lehetőség, hogy a filmszakadás ne következzen be!