Olvasási idő: 3 perc
A múlt század találmányai forradalmasították a sörgyártást is. Sört addig is ittak persze az emberek, de többnyire csak a helyi serfőzdében készült malátaitalt. Ennek magyarázata részben a tartósítás megoldatlanságában, illetve a hordós kiszerelés nehézkességében rejlett. További problémákat okozott a nagy távolságokra való gyors, biztonságos és kényelmes szállítás is.
Az üvegpalackok elterjedése egy lépés volt azon az úton, melynek végén a nemzetközi márkák születése, az egykori sörmérföldek jelentette zárt piacok kimúlása áll. Eleinte az üvegpalackok lezárására — akárcsak a bor esetében — parafadugót alkalmaztak. Ez azonban nemcsak az italhoz férhetőséget tette nehézzé, de gyakran a „dugómorzsa" is gusztustalanná és élvezhetetlenné tette a sört.
Azonban, mint azt tudjuk, az emberi elme határtalan, ha az alkoholhoz jutás vagy annak leegyszerűsítése a cél: Így született meg a kengyelzáras (értsd: csatos) és a koronatetős (kupakos) üveg. Az utóbbi diadalát olcsósága és egyszerűsége hozta meg. Ne feledjük, egy sör kinyitásához mindig hamarabb találunk megfelelő eszközt, sarkot vagy bármit, mint egy eszközt a bor felbontásához.
Természetesen, mint oly sok fontos találmányt, a kupakot is a söripar alkalmazta először. Ezért a koronazár felnyitására használt eszköz neve mindig, mindenkor sörnyitó volt, és lesz mindaddig, amíg lesz nyitogatnivaló palack.
Ez az eszköz eleinte csak a legegyszerűbb formában jelent meg: a szár végén egy ellipszist képeztek, mely pontosan körülöleli a kupakot. Gyanítható, hogy a koronazár az első világszabványos termék: mindenütt ugyanabban a méretben és formában készült (És még nemzetközi egyezményeket sem kellett aláírni hozzá!). Nem így a sörnyitó. Ez az eszköz hamar kinőtt a gyerekcipőből és rövidesen önálló életet kezdett élni. A funkció maradéktalan ellátása mellett hihetetlen változatossággal és szépséggel örvendeztette még a sör barátait, akik a szép nyitó kedvéért még nagyobb kedvvel bontogatták és itták a sört.
Mint minden sokféleségben megjelenő tárgy a sörnyitó is megdobogtatta a gyűjtők szívét. Az egyszerű eszközből így lett műtárgy, és így lesz talán hamarosan múzeumi darab.
