Olvasási idő: 3 perc
A vegyes erjesztésű savanyított sörök a sör legrangosabb stílusai közé tartoznak. A belga lambic ezoterikus ízei és hagyománya számtalan sörfőzőt inspirált arra, hogy a hagyományos erjesztéseken túlmutatva keresse a rejtélyt és a dicsőséget. Ez a sörfőzés drága, de megbecsült ága, amelyre számos hírnév épült. Az egyetlen probléma?
Úgy tűnik, szinte senki sem veszi már ezeket a söröket.
Egy évtizeddel ezelőtt a hosszú érlelésű savanyított és a vegyes erjesztésű tanyasi sörök a sokszínű és szokatlan ízek reményteljes jövőjét jelentették egy rohamosan növekvő kézműves szegmens számára. A belga befolyás hatalmas volt, és az olyan ízeket, mint a „barnyard (pályaudvar)” vagy „horseblanket (lópokróc)”, magabiztosan használták azok az emberek is, akik még soha életükben nem jártak tanyán.
Ennek a szegmensnek a várt növekedése azonban soha nem valósult meg.
Az elmúlt években a hosszú érlelésű savanyított sörök népszerűsége is megcsappant, és a korábban ezekre a sörökre koncentráló sörfőzdék, néha vonakodva, de más stílusokra helyezik a hangsúlyt. Ennek ellenére a savanyított sörnek még mindig vannak szenvedélyes rajongói, és a sörfőzők továbbra is inspirációt és elégedettséget találnak a főzésükben.
Az előző évtized közepén több sörfőzdében is nagy hangsúlyt fektetettek a vegyes erjesztésű sörökre. Arra számítottak, hogy ezek a stílusok népszerűsége megugrik. Ez az ugrás azonban soha nem valósult meg. Jelenleg a piacon legfeljebb csak minden huszadik hordó kevert erjesztésű.
– Nagyon szerettük a savanyított söröket, ezek voltak azok a sörök, amelyeket szívesen főztünk, amit ittunk és ami mellett jókat beszélgettünk, de gazdaságilag nem volt életképes, hogy a vállalkozásunk továbbra is ilyen méretben gyártsa ezeket a termékeket – mondta Thor Cheston sörfőző.
Így aztán a savanyított sörök visszaszorultak a csaptelepekre, ahol mindig van érdeklődés irántuk és ez lehetővé teszi, hogy a savanyított és más kis mennyiségű sörtípusok is megmaradjanak.
