Olvasási idő: 2 perc
Aztán egyszer csak azon kaptam magamat, hogy a nyolcvanas években, az egyre-másra nyíló sörözőkben már nem csak a sörválaszték lett egyre kiválóbb, hanem a finom söröket különleges korsókba és poharakba kezdték csapolni. Ekkor szoktam át a poharazgatásra: a három decis üvegedények többszörösére fokozták a sör élvezetét.
És mit tagadjam? Hol elcsentem, hol a csapostól megvásároltam egy-egy szép poharat. Lassan, de biztosan, meglehetősen szép gyűjteményre tettem szert. Azonban ahogy szaporodtak a poharaim, úgy lettem egyre inkább otthoni sörivó, annak ellenére, hogy mindaddig a sörözés számomra elsősorban társasági esemény volt. De hát hol az a söröző, ahol sörömet éppen a hangulatomhoz illő pohárból fogyaszthatom?
Nem így otthon. Minden napszaknak, minden hangulatnak, minden alkalomnak megvan a maga különleges alakú pohara. Mást választok a magányos sörélvezethez, mást, ha korhely barátaimat látom vendégül, és persze a csábításnak is megvan a maga kecses pohara. Probléma is csak egy akadt: feleségem annak ellenére elhagyott, hogy megpróbáltam meggyőzni: én csak a poharak költészetéért iszom napi húsz pohár sört.
