Cseh sörterminológia

Výcepní, ležák, speciál – ilyen egyszerűen csoportosították a csehek söreiket mindaddig, amíg csak alsóerjesztésű úgynevezett láger söröket főztek. Manapság ugyan már jó néhány felsőerjesztésű sörrel bővült a cseh sörök sora, de változatlanul a klasszikuskból fogy a legtöbb.

A sorban az elsők a tízes – illetve annál alacsonyabb szárazanyagtartalmú – sörök. A výcepní talán leginkább ivósörnek fordítható. A kifejezés eredete arra utal, hogy a kocsmában, pontosabban a hozzátartozó söntésben – csehül výcep, németül ausschank, angolul taproom – a könnyű söröket a csehek szívesebben fogyasztják, mivel ezekből gond nélkül elfér a gallér alatt egy nagyobb mennyiség is.

Hogy egy sör méltó legyen a „ležák” névre el kell érnie a 11-12 Balling-fokot és ha még ennél is magasabb a szárazanyagtartalom, akkor már a „speciál” elnevezés dukál a sörnek.Azt persze mondanunk sem kell, hogy akár egy výcepnít, akár egy ležákot rendelünk – nem egy mindenféle pótanyagokkal felturbózott lötty fog elénk kerülni. A desítka azaz a népszerű tízes sem valamiféle vízes sörfröccs, hanem egy könnyű ital, határozott malátás és komlós vonásokkal. 

Természetesen nem feledkezhetünk meg a speciál sörökről sem. Ezek is elsősorban az utóbbi években terjedtek el. Magas szárazanyagtartalom és alkoholfok jellemzi őket. Ilyenek a különféle ünnepi sörkülönlegességek, de ilyen a Primátor Exkluzív, vagy a Pardubicky Porter is.

Ami viszont közös a cseh sörökben, hogy bármelyik fajtát is választjuk nagy csalódás nem érhet bennünket, mert Csehországban hamar tönkre mehet az a sörfőző, vagy az a kocsmáros, aki silány sörökkel próbálja itatni a fogyasztókat.