Olvasási idő: 2 perc
A név arra utalt, hogy az illegális kocsmák vendégeit arra kérték, hogy ne hangoskodjanak, beszéljenek halkan, hogy elkerüljék a lebukást. A speakeasy széles körben csak akkor kezdett el terjedni, amikor az Egyesült Államok alkotmányának tizennyolcadik módosítása 1920-ban betiltotta az alkoholos italok gyártást, árusitását és fogyasztását.
A tiltás miatt a titkos kocsmák száma meredeken emelkedni kezdett. Becslések szerint csak New Yorkban több tízezer illegális lebuj működött. Tekintettel a hatalmas számra, nem meglepő, hogy a felhozatal nagyon változatos volt a szerény kocsmáktól, az elbűvölő éjszakai klubokig. Utóbbiak közé tartozott a jól ismert New Yorki Cotton Club, ahol még jazz zenekarok is felléptek.
A speakeasy a korrupció melegágyavolt, a megvesztegetett rendőrök és kormányzati tisztviselők gondoskodtak arról, hogy a razziákról időben értesüljenek a tulajdonosok. Ennek ellenére számtalan biztonsági óvintézkedést is bevezettek. Így titkos kopogtatásokat és jelszavakat használtak a belépéshez, valamint bonyolult rendszereket a terhelő bizonyítékok, azaz az alkohol eltűntetésére, vagy megsemmisítésére.
Érdekesség, hogy a szesztilalom gyökeresen megváltoztatta a nők alkoholfogyasztását. Míg a tilalom előtti évtizedekben nem volt jellemző, hogy a nők nyilvános helyen fogyasztottak alkoholt, ez a tilalom alatt és utána megváltozott és a nők megjelenése a bárokban megnyitotta az utat a modern éjszakai élet előtt.
Nyilván a tilalom feloldása után a speakeasy-k megszűntek, de a huszonegyedik században újjáéledtek, immár legális intézményként, egyfajta alternatívájaként a hangos, zsúfolt bároknak. Sőt, hogy teljes legyen az illúzió néhány helyen jelszó vagy speciális kopogtatás is szükséges a belépéshez.
