Olvasási idő: 2 perc
A karácsonyi sör erős, sűrű, többnyire sötét borostyán színű; hozzávalói gazdagsága miatt, eredetileg arra szánták, hogy erősítse az embereket a tél támadásaival szemben – az már csak hab, a sörön, hogy ilyenkor a sörfőző is szabad utat ad kreativitásának, s a karácsonyi sörbe hajlamos olyan, ehhez az italhoz általában szokatlan fűszereket is használni, mint a fahéj, a koriander, a gyömbér vagy éppenséggel a méz. A klasszikus karácsonyi sört az őszi árpaaratás után főzik. A hűvös őszi napok alatt bőségesen van ideje érlelődni, kiteljesedni, csendben öregedni egészen decemberig. Így válik ez az ital tökéletes párjává az ünnep ételeinek.
Az egyik leghíresebb karácsonyi sör a svájci Hürlimann sörfőzde Samichlaus azaz Mikulás-söre, amely 14 százalékos alkoholtartalmával sokáig a világ legerősebb sörének számított. A gyártásához olyan élesztőtörzset kellett előállítani, amely magas alkoholszintig tudja fermentálni a sört, hogy az élesztő ne pusztítsa el az általa termelt alkoholt.
Más európai országokban is szép hagyománya van a karácsonyi sörnek. Az észtek Tamás napján, december 21-én befejezik a munkaévet, s megkezdik az ünnepre való készülődést. Hozzálátnak az ételek elkészítéséhez és felteszik „főni” a karácsonyi sört, amit január 6-ig, a három királyok napjáig fogyasztanak. A skandináv államokban is szokás karácsonyi sört főzni, amit palackozva árulnak az üzletekben.
A svédek gazdagon megrakott ünnepi asztaláról sem hiányozhat a fűszeres karácsonyi sör. Dániában karácsonyra főzik a Jule-t, ami a Tuborg sör egy karácsonyi változata, és a speciális Harbole-t, ami jól passzol az almás-fahéjas ünnepi tortához. Írországban még a jó öreg Mikulásnak is kikészítenek éjszakára az ajándékváró asztalra egy üveggel a karácsonyi sörből.
