Olvasási idő: 1 perc
Valamikor a kilencvenes évek végén, egy késő délutáni órán, öten tértünk be a Rotundába. A belső helyiségben két munkaruhás férfi képében ránk mosolygott a szerencse, ami öt üres széket jelentett, amit a jeles férfiak kézzel-lábbal jeleztek, hogy elfoglalhatunk.
Miután leültünk, a klasszikus orosz-német-angol-cseh-magyar kocsmanyelven jeleztem a két pasasnak, hogy meghívnám őket egy sörre. Értették az invitálást, de megmutatták a cédulájukat, amire már huszonhárom strigula volt felvésve.
Mondjuk, mi sem az első sörünket készültünk kikérni, így egy szolidáris mosollyal kísért fejbólintással adtam tudomásokra elismerésemet és hogy sajnálom, hogy nem ihatunk velük. Ők távoztak, mi pedig elkezdtük gyűjteni a vonásokat a saját cetlinken.
A fotóért köszönet Miklósi Lászlónak
