Olvasási idő: 3 perc
A sörről talán érdemes tudni, hogy Európa egyik leghíresebb lóversenyének, a Pardubicei Derbinek legismertebb és legnehezebb akadályáról – a 1,5 méter magas és 2 méter széles sövény mögött rejtőző 5 méter széles és 1,5 méter mély árokról – a Nagy Taxis ugratóról kapta nevét. Ennél az akadálynál minimum 8 métert kell ugratniuk a lovasoknak, és a sövény miatt a ló nem láthatja a mögötte levő árkot. Az akadály amelyet Egon Thun-Taxis (1832–1892) herceg alapján neveztek el, eddig huszonhét ló életét követelte.
Szóval ez a taxis nem egy személyszállító fuvaros, hanem nagybetűvel írandó Taxis, ami egy aranyszínű, gyönyörűen áttetsző, morva malátából főzőtt, žateci komlóval ízesített igazi sörspecialitás. A 14° Balling-fok mutatja itt egy testes lágerre számíthatunk, amit kellőléppen támaszt alá a hat százalékos alkoholtartalom. Így nagy reményekkel, egy jó sörözés reményében pattintottam le a kupakot az üveg tetejéről.
Ezúttal azonban valami nem stimmel! Kiöntés után egy szűretlen félbarnákat idéző sör jelenik meg a pohárban. A habja majdnem hibátlan, a szaga sem kifejezetten kellemetlen, de szokatlan, ázott kétszersültre emlékeztet. Fedezzük fel ezt az új világot! Lesz, ami lesz, belekortyolok. A sör nem ihatatlan, de ízéből szinte teljesen eltűnt a jól megszokott komló, és mintha a habbal együtt az összes széndioxid is elillant volna.
Ízlelgetem forgatom számban a kortyot és meg kell állapítanom, hogy nem ez életem legnagyobb sörélménye. Ha nem lenne zavaró a kicsit állott, tapadós íz és ha kibontás előtt lehűtöttem volna négy-öt fokra talán még iható is lenne, így azonban szegény Taxis a mosogatóban végzi. Nem nagyon értem mi történt egyik kedvenc sörömmel. Ezért veszem kezembe az immár üres üveget és látom, szavatossági ideje 2014 augusztusában lejárt! Ennek az információnak fényében már szinte majdnem sajnálom, kiönöttem a maradékot, hiszen további tanulmányozása talán több tanulsággal is szolgált volna a sörök ízhibáinak felfedezéséhez.
