Túléni, de hogyan?

Az arány javulására kevés az esély, mert a nagy söróriások is reagáltak a modern sörök eltejedésére. Ma már a multinacionális gyártók is főznek IPA-t, stoutot, hidegkomlóznak és ezerrel gyártják az ízesített söröket is. Sőt, van már kollaboráció is az egyik multi és egy „kis” főzde között. Vagyis a nagyok igenis komolyan veszik a kicsiket.

Amikor 2014-ben kirobbant a sörfőzdenyitási láz, a három nagy sörgyártó mellett, harminc kis sörfőzde jelentette a hazai sörgyártást, szinte kizárólag láger sörökkel. Természetesen nem lehet azt állítani, hogy ami kisüzemben készül az egyértelműen remek termék, de az biztos, hogy az újonnan alakult sörfőzdék többsége olyan söröket hozott a piacra, amelyek alternatívát tudtak kínálni a nagyüzemek uniformizált, végtelenül unalmas termékeivel szemben. Az ale-típus és a komló forradalma a kicsiknél jelent meg és teremtett divatot.

A nagy kérdés azonban, hogy a ma működő kilencven-száz kis sörfőzde, vajon versenyképes tud-e maradni a járvány-sújtotta piacon? A tavaszi korlátozásokat – információink szerint – szerencsére mindenki túlélte, de, hogy a rendezvényekre és a vendéglátóhelyi zárórára vonatkozó őszi tiltások milyen hatással lesznek a kicsikre senki nem tudja megjósolni.

Sajnos a második hullám miatt nem csak a turistákat zárták ki, de a hazai vendégeket is elijesztették a „kocsmázástól”. Közben viszont több új, a hírek szerint tőkeerős sörfőzde kezdte el a működését.

A nagy kérdés persze az, hogy mivel a kézműves sör árkategória is, hogy a kereslet együtt fog-e nőni ebben a piaci szegmensben, az egyre nagyobb kínálattal. Másrészt pedig az, hogy a multik és az importőrök által kínált olcsóbb, minőségi sörökkel képesek lesznek-e felvenni a versenyt a kisüzemek.

Ha a kicsik nem találnak erre megoldást, félő, hogy a csökkenő fizetőképes kereslet nem mindekinek lesz elég a túléléshez.