Olvasási idő: 2 perc

Minthogy a legtöbb polgárnak joga volt sört főzni és sört árusítani, nem volt értelme hogy több sörfőzdét is üzemeltessenek. Ezért létrehoztak egy olyan szövetséget, melynek választott tisztségviselői intézték a sörfőzéssel kapcsolatos teendőket. A szövetség gyakorlatilag mentesítette tagjait a sörfőzés nehéz munkájától, azt alkalmazott sörfőző mester és segédei végezték a szövetség által biztosított alapanyagokból és a közösség eszközeivel.Az így elkészült sört a közösség tagja kifizette hazaszállította és saját pincéjében tárolta. A közösség tagjai saját sörüket tetszés szerint – a közösség által megállapított körzeten belül – értékesíthették, vagy szabott áron a városi sörpincében is kimérhették.

A nagyipari sörfőzés kialakulásával a sörfőző közösségek már nem tudták szabályozni a sör árát és a söreladás körzeteit sem. Ami azt is jelentette, hogy nem voltak képesek területükről kizárni a konkurenciát. Miután jogaik jelentősen csorbultak, a városi sörfőzde is magántulajdonba került, a sörfőző közösségek felbomlottak. A sörfőzési jogok azonban még sokáig megmaradtak, és ekkor a sörfőző vándorolt eszközeivel házról házra és főzte meg a jogosult polgár alapanyagaiból a sört.