Olvasási idő: 2 perc
Nem véletlen tehát, hogy amikor a Mayflower 1620-ban elindult Amerika felé a jobb életben reménykedő zarándokokkal, akkor a kapitány arra kérte az utasokat, hogy a hosszú útra ne csak élelmiszert, hanem sört, almabort és az „aqua-vitae”-t, vagyis a párolt szeszes italokat is hozzanak magukkal. Az utazás azonban hosszabbra sikerült, mint azt tervezték és szégyenszemre Amerika partjai előtt elfogyott a zarándokok söre. A legenda szerint a Maylower emiatt hamarabb kötött ki a tervezetnél, nem jutott el az eredeti célig, Virginiáig, ahol már létezett egy angol kolónia.
Christopher Jones kapitány felismerte, hogy meg kell őrizni a fogyatkozó készleteket tengerészei számára, hogy a visszaúton is legyen mit inniuk, ezért az utasokat arra biztatta, hogy Cape Cod-nál szálljanak partra. Ez meg is történt és a Zarándok Atyák (Pilgrim Fathers), az anglikán egyház eszméivel egyet nem értő puritán telepesek, Plymouth néven megalapították helységüket az új-angliai Massachusetts-ben.
William Bradford, a zarándokok egyik vezetője, későbbi leveleiben és naplójában panaszkodott is, hogy őt és társait ktiették a partra, és vizet itattak velük, hogy a tengerészek minél több sört ihassanak.
Az első újvilági sörfőzdét holland telepesek alapították 1613-ban a mai Manhattan területén. A Mayfloweren érkező zarándokok sem maradtak sokáig sör nélkül, hiszen már 1621-ben megépítették első sörfőzdéjüket. Addig a bennszülöttektől eltanult módszerrel főzött söröket kellett inniuk.
