Olvasási idő: 2 perc
A zsánersör lényege pont az, hogy azzal él, amije van: Nem akar több lenni, mint ami és ezzel máris többé lesz. A zsánersör a maga csendességében tündököl és mutatja meg, hogy a maláta és a komló ízeit oly sokféleképpen lehet arányítani, hogy mindenki megtalálhatja a maga kedvére valót. A zsánersör végtelenül egyszerű és mégsem hétköznapi. Pont azért, mert nem akar nem hétköznapi lenni. Pont ezzel a mindennapisággal válik különlegessé és nem azzal, hogy mindenféle mesterfogásokkal, hozzáadott anyagokkal csinálnak egy piacképes terméket belőle.
A zsánersör a biztos pont, az origó, minden sör anyja.
A zsánersörrel szemben ott vannak az extrém sörök. Ezek a különlegességek, melyeket a házi sörfőzők és a kisüzemek a láger sörök dömpingjével szemben hoztak létre. Az extrém sör értelme pont abban nyilvánul meg, hogy a főzési folyamat elemeit eltúlozzák, hogy az ízprofilban egyensúlyhiányt teremtenek. A tudatosan túlzásba vitt komló, az alkoholtartalom végletekig fokozása jó példa erre.
Az extrém sörök családjába sorolhatjuk, a whiskys hordóban érlelt, vagy a különleges ízesítésű söröket, amikor már nem csak a megszokott gyümölcsökkel bolondítják meg az italt. Az extremitásnak, ahogy a fantáziának nincs határa. Szerencsére így még sokáig élvezhetjük az egyre extrémebb söröket, de a forradalmi újdonságok hatnak a nagyüzemi sörgyártásra is és a házi sörfőzők ötletei egyre gyakrabban köszönnek vissza a nagy sörgyárak söreiben is.
A fotó ITT készült
(A zsánersör elnevezés -kk- nyelvi leleménye, igaz az ő használatában – egydimenziós zsánersör – ez némi pejoratív élt kapott, míg számomra a zsáner inkább az egyszerűen nagyszerű szinonimája.)
Photo by Lex Brogan on Unsplash
