Olvasási idő: 4 perc
A snóbli agytorna, akárcsak az ulti, pszichológia, mint a póker – de ezekkel szemben előnye, hogy kerthelyiségben szeles időben is játszható. A játék Olaszországból ered, de mára egész Európában elterjedt, de ismerik az USA-ban és az ötödik kontinensen is. Hazai népszerűsége a magyar ember gavallérságának köszönhető. Tőlünk nyugatra általában ki-ki a saját italát fizeti, a meghíváshoz ritka, rendkívüli alkalom kell.
Mi – ha van pénzünk – minden különösebb ok nélkül hívjuk meg a havert, az ismerőst, vagy azt, akivel először hoz össze minket a kocsmában a sör szeretete. Ez a snóblival úgy függ össze, hogy ilyenkor előbb-vagy utóbb valaki szájából elhangzik a „játsszuk ki a következő kört” varázsige és máris a legnagyobb egyetértésben indul a snóbli. A győztes lelkiismerete megnyugszik, elvégre megküzdött az italáért, a vesztes meg elmondhatja, direkt csak azért vesztett, mert úgyis ő akarta meghívni a társát.
A snóblihoz legalább két ember szükséges, mivel kell, hogy legyen győztese és vesztese, de többen, is játszhatják. Először is kerít három darab aprót, majd eldöntik, ki beszél elsőnek. Ezután, úgy hogy ellenfelük ne lássa, egyik kezükbe tesznek egy, kettő, három érmét, vagy egyet sem. Ez a dugás.
Dugás után előveszik összezárt a kezüket, amelyikbe dugtak, a másik kéz maradhat a hát mögött vagy zsebre vágva. Ezután, az elsőnek beszélő, mond egy számot. Megpróbálja eltalálni, hány érme lapul összesen saját és ellenfele(i) kezében, majd sorban mindenki tippel. Aki eltalálja – egy számra csak egy játékos tippelhet – biztos ingyen iszik a következő rendeléskor. A direkt kiesés, addig tart, míg ketten nem maradnak. Ekkor már két nyert játszmára megy a játék.
A két gigász ekkor szembefordul egymással, Clint Eastwoodként villan szemük és mintha coltot rántanának, előkapják kezüket. Kezdetét veszi a párbaj. Van, aki csípőből tüzel. „Akármit dugtál, három!” – vágja ki hirtelen. Akad, aki játszik ellenfele idegeivel, a végsőkig feszíti a húrt és hangosan gondolkodva kezd matematikai műveletekbe. „Jól gondold meg, most még visszarakhatod, dughatsz újat, akkor az én hármammal meg a te kettőddel, az összesen négy, tehát akkor három.” Az ellenfél, ha igazi férfi rezzenéstelen arccal fogadja a hallottakat, lehet, hogy ő is gyors tüzelésbe kezd, lehet csűri-csavarja egy kicsit, de végül kimondja a bűvös számot. A tenyerek kinyílnak...
Ha valaki talált is még nem örülhet még önfeledten a párbajozó, mivel kétszer kell a kezekben megbújó pénzdarabok számát eltalálni a végső boldogsághoz. Az ellenfél egyenlíthet, és mint tudjuk, befogott ló, megvert ló.. Itt a kettős játékban, a végkifejletben már nem érvényes, hogy a vak tyúk is talál szemet. Két alkalommal bemondani a „nyerőt” – nem lehet a véletlen műve. Ez az emberiség egyik legigazságosabb és legötletesebb játéka. Talán a legnagyobb találmánya a sör és a kerék után.
Somogyvári Péter írása eredetileg a Maláta 1995/6 számában jelent meg. Ez a bejegyzés annak az írásnak rövidített változata. Fotó: Szalcsi bácsi
