Olvasási idő: 3 perc
Régen a malátát napon vagy tűz felett szárították. A cseheknél egy különleges, nyereg alakú füstölő, a valach volt a sztár. František Ondřej Poupě, a nagy sörreformátor esküdött rá, szerinte ettől lett igazán jó a sör színe, íze és tartóssága. A 19. századi ipari forradalom azonban mindent borított. A közvetlen tüzelést felváltotta a füstmentes technológia. Ez tette lehetővé a tiszta, világos malátát, ami nélkül ma nem létezne a pilseni típusú láger.
A valachból, ebből a különleges malátázóból, Csehországban már csak két múzeumi darab látható, az egyik Prágában az U Fleků-nál és a másik Pilsenben, a sörmúzeumban. Hagyományos módon ma már szinte csak norvég farmokon és két bambergi sörfőzdében füstölnek, a forgalomban levő füstös maláták modern berendezésekkel készülnek. A füstös sörök alkonyát a technológia mellett a csehek újdonságvágya okozta: az „ősi és füstös” helyett mindenki egy tiszta, tükrös sörre vágyott. új, tiszta világosat akarta.
Bár a 19. században majdnem eltűntek, a füstös sörök ma igazi gasztro-különlegességnek számítanak. A németországi Bamberg városa az egyetlen hely, ahol a hagyomány sosem szakadt meg. A leghíresebb a Schlenkerla sörfőzde, amely 1405 óta működik, és a malátát ma is bükkfafüstön szárítja. A modern kézműves sörfőzők már nemcsak bükkfát, hanem cseresznyét vagy tölgyet is használnak a különlegesebb aromákért. Míg az ipari söröknél csak kis százalékban használnak füstölt malátát, az autentikus bambergi Märzen típusú sörök, mint a Schlenkerla, gyakran száz százalékban ebből a saját készítésű füstölt malátából készülnek.
A módszer annyira egyedi, hogy a Slow Food mozgalom felvette a bambergi füstös sört az „Ízek Bárkájába”, mint veszélyeztetett hagyományos élelmiszert.
Fotó: Pascal Meier / Unsplash
