Olvasási idő: 2 perc
Egykor a magyar falvakban a pünkösd nem csupán egyházi ünnep volt, hanem a tavasz egyik legnagyobb közösségi eseménye is. Mire elérkezett a pünkösd ideje, véget értek a nehéz tavaszi munkák, az emberek végre mulathattak egy kicsit. A legismertebb népszokás a pünkösdi királyválasztás volt. A falvak legényei különféle ügyességi versenyeken mérték össze erejüket: lóversenyen, birkózásban, botvívásban vagy más próbákban. A győztes lett a „pünkösdi király”, aki egy teljes évig különleges megbecsülést élvezett közösségben. Sok helyen meghívták a mulatságokra, elsőként köszöntötték a kocsmában, sőt néhol még ingyen italt is kapott.
Nem véletlen, hogy a fiatal legények komolyan vették a versengést, hiszen a győzelem azaz a pünkösdi királyság egyszerre jelentett dicsőséget, férfias elismerést és közösségi rangot. Persze a dicsőség rövid ideig tartott – innen ered a mondás is: „Rövid, mint a pünkösdi királyság.”
A mulatságok központja leggyakrabban a falu kocsmája volt, ahol legalább annyira fogyott a sör mint a bor. Magyarországot szeretjük borországnak nevezni, pedig a sör már évszázadokkal ezelőtt is komoly szereplő volt, aminek komoly hagyománya volt, különösen a Dunántúlon, a városokban és a német ajkú településeken. Pünkösdkor a sör kifejezetten jól illett a zajos, zenés, táncos ünnepléshez. A korsók gyorsan ürültek, a muzsika hajnalig szólt, a fiatalok pedig ilyenkor nemcsak mulattak, hanem ismerkedtek, udvaroltak és próbálták bizonyítani rátermettségüket is.
És bár ma már ritkán választanak pünkösdi királyt, a hagyomány hangulata sok falunapon és sörsátorban még ma is ismerős lehet: barátok, zene, jókedv és néhány ember, aki estére már egészen biztosan királynak érzi magát.
Fotó: Brett Sayles / Pexels
