A törzsvendég

„Szerdán agyvérzést kapott, és három nappal később meghalt. Előző este bent volt, kiszolgáltam. Csak 70 éves volt.” – mondta a csposnő a törzsvendégnek.

A férfi és a nő is, megdöbbenésüknek adott hangot, és a hír hallatán a férfi mélyet kortyolt a korsó sötét sörből.

Ültem a sarokban, és egy olyan férfi halálára gondoltam, akit nem ismertem, de akit sokan ismertek, és aki mindennap ellátogatott kedvenc kocsmájába. Aztán az egyik este a törzsgárdával megivott egy-két korsó sört, ahogy szokta, majd hazament, lefeküdt és többé nem kelt fel.

Egyszer már megesett velem ez az élmény, amikor egy este a kocsmában beszélgettem valakivel, majd másnap hallottam a haláláról.

Azon a régi estén a lakásomhoz közeli tözskocsmámban társalogtam a helyi erőkkel, szokás szerint váltottam néhány szót azokkal, akik ott voltak. Akkor épp egy helyi gazdálkodóval, akit több éve ismertem, beszéltük meg a hétvégi meccsek esélyeit. Megbeszéltük a focit, majd megittam a sörömet és hazamentem. Soha többé nem láttam, mert másnap reggel szívinfarktusban meghalt, amikor dolgozni indult.

Ha törzsvendéggé válsz egy kocsmában, részese leszel annak történelmének, a közösségének. Ha belépsz üdvözölnek mind, akikkel, akárcsak egyszer is szót váltottál, vagy akivel vicceket, vagy történeteket meséltetek egymásnak. Aki törzsvendég lesz, az halálával történelemmé válik, beszélgetések tárgya lesz, amelyekben gyakran megemlítik az „emlékezet” szót.