Egy elkoptatott kifejezés

Ha azt mondjuk nem kár érte elsőrban azért tesszük, mert magyarországi megszületésekor sem fejezte ki a lényegét, hogy valójában mit értünk alatta. Eleinte nyilván azt, hogy valami, ami nem nagyüzemi. Ám mivel nem voltak modern értelemben vett kicsi sörfőzdécskéink, csak mintegy harminc, többnyire leharcolt sörfőzde söreit kereszteltünk át kézművesre.

És mivel azóta sem határoztuk meg, csak halovány vonalakkal rajzoltuk körbe a „kézműves sör” fogalmat, nem kevesen állítják termékeikről, hogy azok, és nem könnyű eldönteni, hogy ki hirdeti így jogosan önmagát. A „kézműves sör” fogalmát már azelőtt lejáratták, hogy jelentésének pontos meghatározást adtak volna, vagyis nehéz bárkitől megtagadni a jelző használatát.

A leginkább a kisüzemi sört jelenti, annak ellenére, hogy nem sokkal az „újhullámos sörfőzdék" megjelenése után megalakult a „Kraft Egyesület”, mely kiáltványában pontosan meghatározta, hogy miben látják a „kraft” lényegét. („A kraft sör filozófia a mi értelmezésünkben azt takarja, hogy egy adott sörfőzde a söreit a legmagasabb minőségre való törekvés mellett, kiváló minőségű alapanyagokból, komoly szakmai hozzáértéssel, újhullámos sörfőző hozzáállással készíti.” ITT bővebben is olvasható)

Nem véletlen, hogy az egyesület tagjai – kétségtelenül magas színvonalú, kísérletező kedvvel készült, gyakran extrém – söreikre nem is használják a „kézműves" kifejezést. Viszont mások nem ritkán címkézik fel a legközönségesenbb söröket is a jelzővel. A törésvonal nem a nagyüzemi-kisüzemi, nem a ale-láger vonal mentén húzódik, hanem sokkal inkább minőségi kérdés lenne.

Ezért gondoljuk, hogy a „kézműves sör” mint jelző az előtt elkopott, elhasználódott, hogy a fogyasztók széles rétegei számára hozzáférhetőek lettek volna a igazán elismerésre méltó sörkülönlegességek.