Olvasási idő: 2 perc
A přerovi sörgyár jelképéről a bölényről már írtunk és a cikkből kiderült, hogy került a sörcímkére a bölény. De vajon a pardubicei sörgyár miért nem a Pernštejnek családi címerállatával jelképezi sörét?
Azt ugye mondanunk sem kell, hogy a lónak milyen fontos kapcsolódási pontjai vannak a sörfőzéssel. A középkorban a maláta őrlésekor a malomkerék forgatásának kegyetlen és nehéz munkáját lovak végezték. A szerencsétlen állatokat egy függőleges tengelyből sugárirányban kiálló rudakhoz fogták be, és végtelen körökben hajtották őket, hogy forgassák a tengelyt, ami az őrlést végző malomkövet mozgatta.
1781-ben James Watt szabadalmaztatta a gőzgépet és ezzel megszabadította a nyomtató lovakat nehéz munkájuktól. Viszont a gépesítéssel megnőtt a sörfőzdék termelése is és felértékelődött a söröskocsikat húzó lovak szerepe. A lenyűgöző és erőteljes söröslovak nélkülözhetetlenek voltak a kereskedelem számára és a hagyomány, valamint a presztízs szimbólumai voltak egy erősen kompetitív iparban. A XX. században a teherautók ugyan a mindennapi munkájukból kiszorította a lovakat, de a mai napig elképzelhetetlen egy-egy nagyobb sörfesztivál a söröslovak vontatta kocsik felvonulása nélkül.
A pardubiceiek etikettjére azonban nem ezért került címerállatként a ló, hanem az 1856-óta rendszeresen megrendezett pardubicei lóverseny okán. A híres akadálypálya legismertebb és legnehezebb pontja egy másfél méter magas és két méter széles sövény mögött rejtőző öt méter széles árok. Ez a Nagy Taxis ugrató, amely eddig huszonhét ló életét követelte, s amelyet Egon Thurn-Taxis (1832–1892) hercegről neveztek el, aki egy ideig tulajdonosa volt a városi sörfőzdének és lett névadója helyi Pernštejn sörgyár a 14°Balling fokos, 6% alkoholtartalmú, alsóerjesztésű, jellegzetesen telt sörének a Taxis-nak.
