Amager a Beerodában

Amikor hat-hét évvel ezelőtt egy Thurn und Taxis rozssört, vagy Erdinger barna búzát szopogattunk, nagyon kúl volt az egész. Alig volt ember ebben az országban, akinek fogalma lett volna, hogy a világ jobbik felén micsoda söröket tolnak az emberek. Pedig már akkor sem a belga volt az egyetlen elképesztő sörprodukció. Észak-Amerikában, de Európa nyugati és északi végein akkor már tíz-húsz éve olyan sörökkel kísérletezett néhány szent örült, ami akkoriban errefelé az első korty után még lehet, hogy a mosogatóban végezte volna.

Azóta persze itthon is alakultak a dolgok és öt év alatt elképesztő változások következtek be a sörválasztékban, végre valaki elolvasta angolul, hogy mi a menő mostanában és tett is érte, hogy történjen valami. És láss csodát, bejött a dolog. Ma már a hipszterek Pesten ipát, apát, imperial stout isznak – hazait és nem ciki már a cask ale sem.

A hazai craft megtette a kezdő lépéseket nyugat felé, egyre többször sikerül a sör egész kiválóra, persze azért még ne tessék elégedetten hátradőlni. Ha követni, tudni szeretnénk, hol tart a világ, no akkor, ha itthon szeretnék erről fogalmat alkotni, akkor keressük meg a fentebb említett hülyenevűt, mely a Csakajósör legszebb hagyományait ápolva rendez sörkóstolókat.

Nem olcsó és nem biztos az se, hogy a kínált sörök mindegyike – a ratebeer pont rekordoktól függetlenül – elnyeri tetszésünket, de mindenképp fogalmat alkothatunk a nyolc-tíz kínált sörből, a bemutatott főzde, hogy is gondolkozik a sörforradalom további alakulásáról. Legutóbb éppen a dán Amager és kollaborációs partnerei mutatkoztak be a résztvevőknek a Beeroda jóvoltából – nálam közepesnél egy fokkal nagyobb sikerrel. De, de az élet ettől függetlenül megy tovább, és ha időm engedi a legközelebbi bemutatóra is elmegyek.

Ne habozzanak, tegyenek így önök is!