Olvasási idő: 3 perc
Monticelloi otthonában saját sörfőzdét tartott fenn, és számos sörfőzéssel kapcsolatos kézzel írott feljegyzése is fennmaradt. A sörfőzőházat és a hozzá tartozó sörpincét a Thomas Jefferson Alapítvány újította fel, de a legnagyobb amerikai sörgyártók is beszálltak némi pénzadománnyal. Monticellóban Jefferson felesége, Martha 1772 és 1774 között világos, és viszonylag könnyű búzasöröket főzött.
Később Jefferson érdeklődése a „komolyabb”, testesebb sörök felé fordult. Szerepet játszhatott ebben Miller angol kapitány is, aki a függetlenségi háború harcai során esett Jefferson fogságába. A kapitány korábban sörfőzéssel foglalkozott, így Jefferson hamarosan barátságába fogadta egykori ellenfelét, aki viszont megtanította a legújabb angliai sörfőző technológiákra. A Jefferson-birtokon főzött sörök – amellett, hogy a népes gazdaság minden tagját ellátták –, hamarosan kedveltek lettek a politikus barátai körében is. Jefferson tapasztalatait a Könyvek a kertről és a farmról című művében jelentette meg.
Az Amerikai Egyesült Államok történetének hajnalán prominens polgárok, mint például Washington, Jefferson és Madison nemcsak azért támogatták a sörfőzést, mert jobban szerették a sört, hanem mert szerintük a sör egészséges és mérsékelt alkoholtartalmú ital is. Az első amerikai telepesek olyan nagy mennyiségben fogyasztottak tömény szeszesitalt, hogy az a mai amerikai fogyasztókat bizony szó szerint ledöntené a lábáról. A házilag főzött whiskey és almapálinka, valamint a Nyugat-Indiából importált, vagy Új-Angliában előállított rum mindennapos italnak számított a gyarmatokon, és lényegében minden alkalomra égetett szeszt fogyasztottak.
A mértéktelen szeszesital-fogyasztás visszaszorítására kiváló megoldásnak bizonyult a sörivás, ráadásul a sörfőzés mesterségét nemes és társadalmilag hasznos foglakozásnak tartották. A sört nagyra értékelték tápláló tulajdonsága miatt, ezért a XVIII. század végén olyan törvényeket hoztak, amelyek a sört támogatták egyéb szeszes italokkal szemben. Az erősödő köztársaság kezében az adózás volt az egyetlen eszköz, amellyel a töményital előállítását és beszerzését meg tudta nehezíteni, ezzel szemben a sör olcsó volt, egészséges és mindenütt könnyen hozzáférhető. Ahogy Ogelthorpe tábornok, Georgia kormányzója mondta: „Az olcsó sör az egyetlen, ami kiszoríthatja a rumot!”
