Olvasási idő: 2 perc
Neve nincs, én legalábbis nem tudok róla, hogy lenne, annak ellenére, hogy egykor minden kocsmában, talponállóban és italboltban használatos volt. Egyszerű, költségtakarékos eszközről, egy lécdarabról beszélünk, amibe egy százas szöget vertek, majd a szög hegyével felfelé a pultra állították. Erre tűzték aztán a pénztárnál váltott sörös-cetliket, melyeket a kasszírnő – emlékezetem szerint férfi sosem ült a pénztárgépnél – egy tömbből tépett le. Innét a cetli neve sörösblokk.
Természetesen volt korsóra, és volt pohár sör elfogyasztására jogosító blokk is. Előrelátó ember a sorállás elkerülése miatt egyszerre legalább két korsóra váltott tikettet. Ezeket adta át sörre szomjazva a csaposnak, aki ezt feltűzte, a képen látható nevesincs tárgyra, majd a sörpisztollyal többé-kevésbé megtöltötte sörrel a korsót vagy a poharat. Minél türelmesebben várakozott az ember, annál több került a korsóba, de a szintet a sör szinte soha nem érte el, legfeljebb a hab, amit mindig bőven mértek.
Műszakváltáskor, záráskor leszámolták a cetliket és tekintettel arra, hogy egy ötvenliteres hordóból akár százhúsz korsó sört is kimértek, lehetett osztozni a hasznon. A másik „játék” meg az volt, hogy a csapos nem tűzte fel a blokkot a szögre, hanem félretette és visszajuttatta a pénztárosnőnek, aki azt ismét eladta.
A kocsmai blokkrendszer egy időben szűnt meg a keleti blokk – a kifejezés Közép- és Kelet-Európa korábbi kommunista országaira, a valamikori Varsói Szerződés tagjaira utalt – szétbomlásával. A blokk és a kasszírnő helyét a korszerű APEH szabványos pénztárgépek vették át, de hogy a keleti blokk helyett mit kaptunk, azt a fene se tudja.
