Olvasási idő: 2 perc
Mondjuk persze legritkább esetben ittunk sört így, gyakrabban bort, vagy ha hatékonyan akartuk elérni a lerészegedést, akkor orosz, vagy lengyel vodka járt kézről kézre, szájról szájra. Akkor még nem is sejtettük, hogy a piamegosztó szokás a fejlett nyugaton is ismert és nyilván nem a jómóduak sportja volt.
Az azonban már a sörforradalom vívmánya, hogy a „bottle sharing" azaz a palackmegosztás, magát a közösségi ivást emeli új szintre. Szó sincs már az olcsó piákról és közös üvegből, dobozból ivásról. Itt bizony drága piákat öntenek szét négy-ötfelé és alkalmanként sokféle sör kerül a poharakba.
A dolog azzal kezdődött, hogy „sörkockák” rájöttek, hogy nincs annyi pénz a világon, hogy minden új kézműves sört kipróbáljanak. Viszont mindenütt vannak elegen, hogy összehozzanak egy bulit, ahol mindneki bedobja a közösbe, drága pénzen vásárolt, valami távoli egzotikus sörfőzdétől származó sörét, annak reményében, hogy a többiek is hasonló ritkaságokat mutatnak be.
Így vált a palackmegosztás a legjobb lehetőséggé hogy minél több új sört lehessen kipróbálni. Mivel ezek a palackmegosztásra kerülő drága sörök többnyire olyan tételek, amelyeket nem egyszerű beszerezni, nem ritkán kísérleti főzetek, limitált darabok, így megvan a kockázata, hogy rossz sörre költöttél. A bottle sharinggel csökken az ebből származó veszteség, hiszen a költségek megoszlanak.
Ha látsz palackmegosztó rendezvényt, ne hagyd ki, egy próbát biztos megér.