Búcsú

Szegény Budvejzer
Szegény Budvájzerről, egyre kevesebb jót mondunk, illetve tudunk mondani – bár én néhány évvel ezelőtt még nagyon finomat szörpiztem a „Mészárszékben”. Ennek ellenére – bár ez laikus okoskodás - de amíg más sörgyárak előre törnek, egy ilyen nagy márka mint a Budvár hanyatlik – én sajnálom, mert egy sörmitosz omlik össze a szemünk láttára.

Mindez most egy érdekesség kapcsán jött elő, miszerint 1832-től kezdődően, Linz-et és Bugyejovicét az első kontinensbéli lóvasúti pálya kötötte össze. Már látom szemetekben felcsillanni a sörösbüszkeség fényeit – mint ahogy jómagam is így éreztem az első pillanatban – de sörstársaim – a kiábrándító valóság, hogy sógorék mindezt az erőfeszítést, csak a mihaszna sócsencsölésre fecsérelték .

Bár Bugyejovice valódi európai státuszát azon időkben legfeljebb a Vétek Gyuri, és apróbb megszorításokkal, esetleg még a Jóisten ismerheti, de mi azért mindennapi kissörösök titkon bízzunk benne, hogy a sör is nagy szerepet játszott akkoron – eme technikai csoda létrejöttében – ami azért ott a hegyes-völgyes környéken már teljesítménynek számíthatott.

Eszembe jutott egy Krumlov-i poén

A Budejovicei kapuhoz vezető kishíd tövében, szemben a Hóhér házacskájával, van egy nagyon népszerű mini kocsma – nem ugrik be a neve – a helyiek és a turpisták egyaránt rájárnak a 11-es Bakalárzsra. Nappal kaja is van – mi viszont pont zárvány idején estünk be. De nagyobb dráma volt, hogy a teljesen Vizimanó külsejű csapos – aki isten bizony – mintha egyenesen Prága legendáiból lépett volna ki, ő bizony részegebb volt, mint mindenki más együtt, beleértve minket ötünket is.

Éppen valami ideológiai vitában mérkőzhetett a „stammgastokkal”, mert már az ordibálásnál tartottak. Szerencsére a külföldiek, mármint a mi megjelenésünk, kirántotta a dolog méregfogát, még a figyelem is ránk terelődött, olyannyira, hogy még holmi töménnyel – tán vodkával – is megvendégelt minket az igen sajátos külsejű csapos.

Igen ám, de amikor próbáltunk kísérőnek sört kérni, kiderült, hogy a sör elfogyott. Így a szatyorból kellett előhúznunk, a boltban vásárolt, hazavitelre bespájzolt. nálunk levő sörkülönlegességeinket. Így esett hát, hogy egy cseh sörözőben még a csapos is a, vendégek üvegesét itta. Uluval és társasságával voltunk, aki meg is örökíttette az eseményt és ha olvassa akkor illusztrálhatja is, a díszes társaságot.

Fotó: Cseh sörök barátai