Olvasási idő: 2 perc
Ez a különleges viszony reményeink szerint jól tetten érhető azokban az aforizmákban melyek ezt a különleges viszonyt próbálják leírni, ízesítve némi szeretetteljes humorral.
A cseh ember nem „megérdemel egy sört, hiszen ő eleve abból indul ki, hogy jár neki.
A cseh nem iszik, mert ünnepel, ünnepli, hogy ugyanott issza, mint hét többi napján.
A csehek számára a csapolt sör mindig élmény, amivel sose késik a pincér.
A cseheknél a sör nem alkoholos ital, szolgáltatás, mint a víz, a gáz vagy az áram, csak finomabb.
A csehek nem sörözni járnak, csak elintézik a napi folyadékbevitelt.
Náluk a sör nem gasztronómia, hanem a mindennapi tápllkozás fontos része.
A cseh kocsmákban senki sem kérdezi a Wi-Fi jelszót, mert mindenki a sörrel van online.
A cseh sörivó nem alkoholista, csak következetes.
A sör náluk nem jutalom, hanem alapjog.
A cseh kocsmában nem ülnek órákig, egyszerűen csak ott vannak, akárcsak a bútorok.
A törzsvendég fogalmát is a csehek találták fel, hiszen van, aki már akkor is annál az asztalnál ült, amikor a pincér megszületett.
A cseh kocsmában azért nincs „happy hour”, mert a nyitva tartás mind órája elég vidám.
A csehek nem lemennek a kocsmába, hanem visszatérnek a természetes élőhelyükre.
A cseh gyerek nem azt tanulja meg először, hogy „anya”, hanem azt hogy melyik utcában csapolják a legjobb tizenkettest.
Csehországban inkább az a furcsa, hogy vannak emberek, akik néha vizet is isznak.
A cseh sörözésben talán éppen az a legszebb, hogy nem akar többnek látszani annál, ami: egy korsó sör, egy asztal és néhány ember, akiknek idejük van egymásra, mert sört inni lehet egyedül is, de igazán értelme a sörözésnak is társaságban van.
