Cseh sörtörténelem II.

A háborús évek természetesen nem kedveznek a békés sörözői kvaterkázásnak — a cseh és a német nemzetiségű állampolgárok egyébként is gyanakodva viszonyulnak egymáshoz és ami a háborús viszonyok között természetes, az alapanyaghiány miatt egyre silányabb a sörök minősége.

A II. világháborút követően a cseh sörgyártás — és vele természetesen a szlovák is — az államosítás áldozatául esik. A működő kisebb sörgyárakat előbb a körzet nagyüzeme alá rendelik, majd trösztökbe szervezik — így például a Trebon-i és a Cesky Krumlov-i sörfőzde előbb a Ceské Budéjovice-i gyár alá tartozott, majd társvállalat lett a Délcseh Sörgyárak trösztjében. A szerencsésebbekben tovább folytatódhatott a sörgyártás, de sok sörgyárat bezártak.

A cseh sör azonban a szocialista időkben is fontos gazdasági tényező maradt, a legnagyobbak, így a Pilsner Urquell, a Staropramen, a Budvar továbbra is fontos exportcikknek számítottak. Ennek ellenére a szocializmus évei alatt egyetlen nagyobb kapacitású sörüzem épült, a Kelet-Morvaország sörrel való ellátásáért „felelős" Nosovice-i, melynek Radhof (Radegast) söre, időnként még a magyar sörivókhoz is eljutott.

Igaz, azokban az évtizedekben csak a minőség maradt kiváló, de a sörgyárak szortimentje nem sok különlegességet mondhatott magáénak. Természetesen gyártottak világos és barna söröket, de jellemzően a tízes és a tizenkettes sörök jelentették a választékot. A tízes, azaz a könnyű söntés- vagy ivósörök viselik a vycepní, a tartalmasabb tizenkettesek a lezsák nevet. Ezeken kívül igen csak ritkaság számba mentek a különféle erősre főzött, vagy ünnepi sörkülönlegességek, mint amilyen a Pardubicky Porter a maga 19-es Balling-fokával.

A rendszerváltozás után, az 1990-es években a sörgyárakat ismét részvénytársaságokká alakították, majd többségüket privatizálták. Természetesen ez sem ment zökkenők nélkül. A legnagyobbakra a multinacionális cégek csaptak le, de ezek a nagy sörgyártók olyan sörgyárakat is megvásároltak, mint például a Louny-i vagy a Znojmó-i, melyekben megszüntették a sörgyártást — ez legtöbbször a márka halálát is jelentette, jobb esetben csak a gyártás került át a nagyvállalat egy másik sörgyárába. Ugyancsak előfordult — legjellegzetesebb példája a Velké Popovice-i Kozel esete —, hogy a márkát, alkalmasint lebutítva, a cég más országban levő sörgyáraiban kezdték el gyártani.

Akadnak azonban sörfőzdék, amelyek nemcsak a függetlenségüket őrizték meg sikerrel, hanem piacaikat is meg tudták védeni. Szép példa erre a kelet-csehországi Náchod söre, a Primátor — mely erős speciális fajtáival éppúgy új színt hozott a sörkínálatba, mint a szaporodó kis sörfőzdék, ahol a tradicionális felsőerjesztésű söröket — így búzasöröket és különleges ale típusokat is gyártanak. Ez utóbbiaknak köszönhetően nem csak a választék bővült, de közel száz év után ismét nőtt a cseh sörfőzdék száma is.