Olvasási idő: 2 perc
A probléma gyökere persze elsősorban az, hogy a környezettudatos németek nem preferálják – és magas termékdíjjal büntetik – a dobozba töltött sört és az üvegek is többnyire visszaváltható csereüvegek. Becslések szerint mintegy 180 millió sörföspalack járja törésig tartó útját a sörfőzdék és a sörfogyasztók között. Annak megbecsülésére senki nem vállalkozott, hogy azt megsaccolja, hogy vajon mennyi üres palack hever a német háztartásokba. Valószínűleg még ugyanannyi. A németek ugyanis nem szaroznak, rekesz számra, de minimum hatos pakkokban veszik a sört és gyakran bliccelik el az üres üvegek visszaváltását.
Mivel az üveggyárak kapacitását már jó ekőre lekötötték, így új, üres sörösüvegekhez az idénybe, aki nem rendelte meg jó előre, már nem fog hozzájutni. Így nem maradt már, mint, hgy a sörgyárak megkezdték a reklámkampányukat, hogy a fogyasztók, ugyan szedjék már össze otthon az üres üvegeket, ha nem szeretnék, hogy az a csúfság essen meg Németországban, hogy üveghiány miatt kénytelen-kelletlen beérjék a nem különösebben kedvelt dobozossal, vagy fellendítsék a kocsmai sörfogyasztást. Ez utóbbi ellen a legfőbb kifogás, hogy minimum háromszorosába kerül a boltban vásárolt palackos sörnek.
