Olvasási idő: 2 perc
Alapesetben a cseh sörterminológia a sörök erőssége alapján három csoportot különböztet meg. Ezek: a výčepní (7–10 °B), a ležák (11–12°B), és a speciální (13 °B feletti). Ez nagyon hasonló a német osztályozáshoz, ahol ezt a hármast a schankbier, a vollbiernek, és a starkbier alkotja. A hasonlóság érthető is, hiszen a német és a cseh sörfőzés ezer szállal kötődött egymáshoz. Ugyanakkor a cseh sörök szemben a teljesen leerjedt német lágerekkel, többnyire tartalmaznak le nem erjedt cukrokat is, így hatásukban testesebbek.
A másik csoportosítás a szín alapján is három csoportot – světlé (világos), polotmavé (barna), és tmavé (fekete) – különböztet meg. Ez a két csoportosítás sokáig elegendő is volt a különbségtételre, még akkor is, ha a csehek tradicionálisan olyan sörkülönlegességeket is főztek, mint a Pardubicky Porter vagy az U Fleku fekete söre. Manapság azonban a cseh sörfőzők már bátrabban variálnak a malátákkal és a komlóval. Így fontos szerep jut az osztályozásban az International Bitterness Unit azaz az IBU számnak – erről ITT írtunk részletesebben.
A stílus teremtő Pilsner Urquell keserűsége 40 IBU, míg cseh lágerekre a 20-35 IBU közötti érték a jellemző. Azt nyilván mindenki tudja, hogy minden pilseni típusú sör láger, de nem minden láger pilseni – egy cseh pilsenitől viszont minimum 35 IBU-s érték várható el. A csehek persze magasról tojnak az ilyen osztályozásra és köszönik, jól vannak a szakmai ismeretek nélkül is, hiszen így is mindenki megtalálhatja a kedvére való sört Csehországban.
