Olvasási idő: 3 perc
A „sör = férfi ital” képlet inkább a reklámoknak és a tizenkilencedi és huszadik századi társadalmi beidegződéseknek köszönhető, mint magának az italnak. A sör hosszú ideig azért számított „férfi italnak”, mert keserű. Mintha valamikor a történelemben összeült volna egy mindenható bizottság, és kimondta volna, hogy a nőknek eperhabot és málnaszörpöt, az uraknak pedig valami olyat, amitől összerándul az arcuk! A kulturális logika szerint a komló keserűsége egyenesen a férfiasság fokmérője lett. Aki fintor nélkül megitta, az igazi kemény legény volt. Aki pedig valami gyümölcsösebbet választott, arról máris gyanús dolgokat pletykáltak a kocsmában.
Persze ugyanez a kultúra közben simán elfogadta, hogy a férfiak liter számra isszák az édeskés kólát, a nők pedig gond nélkül megeszik a csípős paprikát. A sztereotípiák már csak ilyen következetlenek. Ráadásul ha valaki tényleg utánanéz a történelemnek, gyorsan kiderül, hogy évezredeken át éppen a nők voltak a sörfőzés mesterei. Az első sörfőző „celebek” nem bajszos sörmesterek voltak bőrkötényben, hanem asszonyok, akik otthon készítették a család italát. A komló tehát valószínűleg csak pislogna, ha megtudná, hogy időközben férfiassági tesztté léptették elő.
Szerencsére a kézműves sörök forradalma alaposan összekeverte a lapokat. Ma már ugyanaz a sörfőzde sörmestere is lehet akár nő, akár férfi és, hogy melyikük készít 100 IBU-s IPA-t, mangós savanyú sört, csokoládés stoutot, vagy levendulás saisont, nem a nemi identitás alapján döntik el. A sörfesztiválokon és a tap roomokban már legalább annyi nő csapolja a sört, mint férfi.
Mindennek ellenére a „sör = férfi ital” beidegződés makacsul tartja magát, pedig ha belegondolunk, elég furcsa elképzelés, hogy egy növény – jelen esetben a komló – eldönti, ki milyen nemű lehet a korsó másik végén.
Fotó: Paul Lievens / Unsplash
