Olvasási idő: 2 perc
Polnát és az itteni sörgyárat említi Bohumil Hrabal (1914-1997), a világhírű cseh író is, aki e környéken töltötte gyermekkorának meghatározó részét, az I. világháborút és az azt követő rövidebb időszakot. Hrabal – akkor még Bohumil Kilián – mostohaapja, František Hrabal, a sörgyárban volt könyvelő, s édesanyja, Marie is itt dolgozott. A kis Bohouš, akit mostohaapja ekkor íratott saját nevére, az utcán nevelkedett.
A kisfiú, bizarr vörös kabátkájában, rendőrsapkában kóborolt a városban, kétszer is majdnem vízbe fúlt – egyszer a patakban, másszor meg a tér közepén a díszkútba. A temetéseken és lakodalmakon hívatlan vendégként mindig részt vett, s a helyi cukrászdában hozomra vette az indiánert, hogy aztán megvendégelhesse a város szegény gyerekeit. A távolabbi vasútállomásról kísérelt meg egyszer potyautasként eljutni Brno-Židenicében lakó nagymamájához.
„Mikor eszembe jutott Židenice vagy Polna, egész úton az iskola felé mérgemben egy tégladarabot rugdostam” – írja később egy hagyatékában talált írásban arról, milyen érzéseket váltott ki belőle a Nymburkba való költözés. Élete vége felé Hrabal kifejezésre juttatta azt a kívánságát, hogy hamvait helyezzék szerettei mellé – vagyis a Sörgyári Capriccióból megismert Francin, Maryška, Pepin bácsi társaságában – egy POLNAI SÖRGYÁR feliratú üveges sör szállítására használt rekeszben, Hradištko temetőjében.
A polnai sörfőzés történetéről ITT olvashattok.
