Olvasási idő: 2 perc
Egyetlen eltérés mutatkozott: az ő sörfogyasztásuk alkalmakhoz kötődött. Ilyen alkalomnak számított a gyermekszületés, a népszokás neve pedig „az asszonyok ünnepe”. A gyermek megszületése után az ünnepségre a falu valamennyi asszonyát meghívják és „a férj pedig jól teszi, ha egy jó tanácsot megfogad: távol tartja magát a háztól, mert nagyon téved, ha azt hiszi, hogy a gyenge nők nem tudnak inni és, hogy az ivástól nem bátorodnak olyasmire vetemedni, ami józanul meg sem fordulna fejükben.”
Általában tivornyává fajult a skandináv „gyermekes-asszony sörivás”. A bába vezetésével, akit annak idején elég gyakran vádoltak meg boszorkánysággal, a várandós nő házában körülbelül 30 asszony egyűlt össze, és addig ittak a születendő gyermek egészségére, míg a sörtől, illetve más élvezeti szerektől mindegyikük alaposan lerészegedett.
A 16. századból, dán Südjütlandból maradt fenn a következő népszokás: „Miután az asszonyok már igen sokat ittak, vad hajsza vette kezdetét. Végigvonultak a falun, betörtek a házakba és mindent elvittek, amit kaptak: húst, tojást, kenyeret. Aztán énekelve, táncolva vonultak tovább. Ha egy férfivel találkoztak, lerántották a fejéről a kalapot és a férfinak táncolnia kellett a bábával. Azután egy üres kocsi haladt el mellettük. A kocsit az egész csapat azonnal körbevette, már repült a kalap, az asszonyok felmásztak a kocsira és mindenki, aki helyett talált magának, továbbutazott a kocsival. Majd a kovács mellett haladtak el. Gondolták, megtréfálják a kovácsot, de az megragadott egy izzó vasrudat, előttük körbe-körbe hadonászott, így távol tudta tartani magától a bandát.”
