Goethe és a Gose

Az NDK idejében a jó minőségű komló a Saalkreisból és a főzőgabona a magdeburgi Brödéből, devizaforrásként szolgált. A hidegháború idején is akadtak az NDK-ban sörök, melyek   megőrizték jó hírüket, mint például a vogtlandi Wernesgrüner, gúnynevén a „Vogtland-dollár” – a jó minőségű sörökkel ugyanis jó üzleteket lehetett csinálni. 

Szászországban 1436 óta adják ki a sörfőzés jogát. Az itteni sörfőzési tradíció enyhítette Luther, Schiller, Bach szomját. Ez pedig nem lehetett csekély, hiszen Erős Ágost udvarában még a nemes  hölgynek is napi tizenegy liter nemes főzet járt. Nem véletlen írta a következőket Goethe: „Hogy lásd, hogy mily egyszerű a szászoknál az élet – a nép számára itt minden nap egy ünnep...”

A pilseni típus mellett, ami nem csak a szászoknál, hanem a vele szomszédos Thüringiában  is abszolút favorit, csak kevés tradicionális sörfajta tudott megmaradni. Közülük is meg kell említeni a Gosét, amit manapság újra főznek Lipcsében. Ez felsőerjesztésű, világos fehérsör, kissé savanykás, de jó ízű. Elősegíti az emésztést, oltja a szomjúságot és frissítően hat az emberre. Specialitásként a Gosét köménypálinkával isszák, aki édesen szereti, az tehet bele egy kevés ribizli-szörpöt, ez utal a „berlini fehérrel” való rokonságra.