Háborúságok a sör miatt

A tizenhetedik században, a legtöbb országban – így Ausztriában, Bajorországban, Csehországban is – a legtöbb település rendelkezett saját sörfőzdével. Szomjan persze azok sem haltak, akiknek falujában nem működött sörfőzde. Számukra engedélyezték a sörbehozatatt, de pontosan meghatározták, hogy honnan vásárolhattak illetve, hogy egy-egy sörfőzde mekkora területen rendelkezett sörmonpoliummal. Ez volt az úgynevezett sörmérföld.

Mivel azonban a sörértékesítés jelentős bevételt hozott, gyakran került sor nézeteltérésre, mikor a sörmérföld növelése illetve szűkítése kapcsán, vagy éppenséggel a sör minősége kapcsán.. Az egyik leghíresebb sörháború Tirschenreuth és Mitterteich között zajlott. Mindkét település Waldsassen és Falkenberg között fekszik. A tirschenreuthiak kikötötték, hogy Mitterteich szeptember 29-e előtt nem készíthet sort. Ha a mitterteichieknek előbb elfogyna a sörük, akkor kizárólag Tirschenreuthtól vásárolhattak sört. 

Mitterteich azonban ezzel a legkevésbé sem törődött. A tirschenreuthi Zoigl egyszerűen nem ízlett nekik. Ezért inkább más falvakból vásároltak sört. Tirschenreuth tiltakozott és a waldsasseni kolostorhoz fordult segítségért. Évtizedekig vitáztak a községek és arra is volt példa, hogy a sörszállítmányokat útközben megtámadták, és a hordókat kilyuggatták.

Mitterteich azzal is vádolta Tirschenreuthot, hogy az ottani sör „ecettel savanyított és romlott”. Kesőbb így mondták: „Bár mi a korábbi években mindig Tirschenreuthból hozattuk a sört, de az annyira rossz ital volt, hogy azt a legegészségesebb ferfi aggodó düh vagy más efféle haragos állapot nélkül meginni nem tudta”.

Mindezek ellenére a pert Tirschenreuth nyerte – így szegény mitterteichiek kénytelenek voltak jobban beosztani sörüket, vagy ha elfogyott, ihatták Tirschenreuth nekik egyáltalán nem ízlő sörét..