Harctéri fejadag

olyt

A hajózási utakat célzó német tengeralattjárók azonban jócskán megnehezítették a britek számára a rumellátás biztosítását Nyugat-Indiából. „1943-ban a dolgok olyan kritikussá váltak – írja James Pack kapitány –, hogy az Admiralitás kénytelen volt komolyan fontolóra venni a rum-fejadag beszüntetését, amit morális okokból a testület nem szeretett volna megtenni. És persze a harci kedve fokozása miatt sem

A brit kormány észrevehetően lazábban viszonyult az alkoholhoz, mint az első világháború idején. Ezt szimbolizálta Winston Churchill őszinte nézete a témával kapcsolatban: „Életszabályom abszolút szent rítusként írja elő a szivarozást, valamint az alkoholfogyasztást minden étkezés előtt, után, és ha kell, minden étkezés közben, valamint az étkezések közötti időközönként.” Churchill általában egy pohár pezsgővel vagy egy gyenge whiskyvel és vízzel kezdte a napját, étkezések között több whiskyt és vizet ivott, ebédhez és vacsorához pedig bort fogyasztott.

1940-ben Lord Woolton, a brit élelmezésügyi miniszter kijelentette, hogy a sörivás elengedhetetlen a közmorál szempontjából: „Ha folytatni akarjuk az ország normális életéhez hasonlót, a sörnek továbbra is rendelkezésre kell állnia, annak ellenére, hogy lehet, hogy egy gyengébb fajtájú sör, mint ahogyan azt az ínyencek szeretnék. A kormány dolga nemcsak az ország életének, hanem moráljának fenntartása is.” Nem mondták ki, hogy a sör is hozzájárult a háború kifizetődéséhez: a söradót 1939 szeptembere és 1940 júliusa között háromszorosára emelték. Az egyre szűkösebb whisky-készletek adóját is majdnem megduplázták.

Míg az első világháború alatt a kocsmákat és az alkoholt fenyegetésként kezelték, most a háborús erőfeszítések nélkülözhetetlenjeként népszerűsítették őket. Ahogy az egyik sörreklámozó megjegyezte: „A brit történelemben még soha nem volt egy részegítő drognak ekkora szimbolikus jelentősége.” A a folyamatos sörellátás azonban a háború elhúzódásával egyre nagyobb kihívást jelentett. Számos londoni sörfőzde szenvedett közvetlen találatot a német bombázóktól. Az ivóhely keresése is nehezebbé vált: 1943-ra tizenháromszáz kocsmát romboltak le a német támadások.