Olvasási idő: 2 perc
Nyilván erre a bevezető mondatra sokan felháborodottan kapják fel a fejüket. Hiszen, ha valamiféle izgalom esett a sör itthoni piacán, akkor az elsősorban ezeknek a kis főzdéknek és a gerillafőzőknek köszönhető – mondhatnák. Mi magunk is egyetértőleg bólintanánk. De!
Mintegy öt éve indult egyfajta izgalmas mocorgás, amikor a hazai sörfőzők is belátták, hogy az olcsó árú sörök piacán nem tudnak versenyezni a nagy sörgyárakkal. Szépen lassan egyre több sörivót hódítottak meg sörkülönlegességeikkel. A változást elsősorban az amerikai, brit és újzélandi különleges komlók használata és a hidegkomlózás jelentette. Ma már egyre színesebb – már követhetetlen – a sörkülönlegességek sokasága. Elégedetlenségünk oka nem is ez a sokszínűség, hanem sokkal inkább az, hogy hiába a sokféleség, ha a továbbra is túlzásba vitt komlóhasználat – mintha nem is a maláta adná a sör gerincét – miatt sok sör esetében mintha mind egy kaptafára készült volna.
Nem könnyű az arányokat úgy eltalálni, hogy az ízek, az aromák harmóniába legyenek, hogy ne a sör fűszerei vigyék a prímet, ahogy ezt a cseh söröktől – lett légyen kisüzemi vagy sörgyári – megszokhattuk. Hát igen! Mit tesz a tapasztalat! De ne legyünk elégedetlenek, hiszen már látszik a fény az alagút végén és egyre több a kiemelkedő minőségű kisüzemi sör, mely nem csak a nagyüzemi tizenkettő egy tucatokhoz képest jelent előrelépést.
