Ízlések és pofonok

Eleinte az ízlés tulajdonképpen tanulása eredménye. A gyerek első kóstolásra, nem saját ízlése szerint kedvel meg egy ételt, vagy egy italt, hanem a környezeti tényezőktől befolyásolva, mert ezt isszák a barátai, ezt látta a szüleinél.

Akinél az ilyen módon megszokott, megtanult, „elsajátított” ízlés rögzül, az egy idő után már nemhogy nem hajlandó, új ízek befogadására, hanem rendíthetetlenül ragaszkodik a jól bevált, jól megszokott ízű ételekhez, italokhoz. 

A tapasztalat azt mutatja, hogy a fiatalabb korosztály nem csak elsajátítani, „megtanulni" akarja az ízeket, hanem inkább belekóstol mindenbe és jellemzően azt fogyasztja, ami már elsőre is ízlik neki, de ízlésére komoly befolyással van a divat, az aktuális trend is.

Szerintem az újabban divatos sörök kedvelői elsöprő többségükben a negyven év alatti korosztályokból kerülnek ki. Minél fiatalabb a fogyasztó, annál inkább vevő a legextrémebb újdonságokra is. Azokra is melyek még a „kraft” sörfőzdéknél is gyakran csak idényjellegű, limitált szériák.

Negyven, de még inkább ötven felett a sörivók többsége már nem nyitott ezekre a számukra idegen ízekre, melyekben a túlhasznált, újfajta keserűséget adó komlókkal, vagy a sörfőzésben eddig nem ismert alapanyagokkal hoznak létre eleddig ismeretlen karakterű söröket.

Azok, akik életük első felében, a cseh és német lágerek ízét azonosították sörízként, sem maradnak persze sör nélkül, hiszen a nagyipar is bővítette választékát és itthon még mindig bőven vannak kisebb főzdék, melyek sokféle lágert kínálnak a hagyományos sörízt kereső fogyasztóknak.