Olvasási idő: 3 perc
A leglátványosabb példa erre a NEIPA (New England IPA) és a West Coast IPA, melyek már a megjelenésükben sem mutatnak sok hasonlóságot. A West Coast IPA általában kristálytiszta, aranyló ital, amely már a pohárban azt üzeni: itt bizony nem viccelnek a komlóval. A NEIPA ezzel szemben szándékosan ködös, opálos, sokszor már-már frissen facsart narancslére emlékeztető látványt nyújt. Aki először találkozik vele, könnyen azt hiheti, hogy valami hiba csúszott a szűrésbe – pedig éppen ez a stílus egyik védjegye.
Az igazi különbség azonban az ízben rejlik. A West Coast IPA a komló klasszikus arcát mutatja: fenyős, gyantás, grapefruitos jegyekkel és határozott, sokáig megmaradó keserűséggel. Száraz lecsengése miatt minden korty frissítő, de egyben karakteres is. Ez az a sör, amely nem próbál mindenkinek megfelelni. A NEIPA viszont egészen más irányba indult el. A hangsúly itt nem a keserűségen, hanem a komlóból származó gyümölcsös aromákon van. Mangó, maracuja, ananász, őszibarack vagy éppen narancs bukkanhat fel az illatban és az ízben, miközben a sör selymes, krémes kortyérzetet kínál. Gyakran zabot vagy búzát is használnak hozzá, hogy még lágyabb legyen az összhatás.
Ha a West Coast IPA egy túrabakancs, akkor a NEIPA egy puha futócipő. Mindkettővel eljutsz a hegytetőre, csak egészen más élmény lesz az út. Hogy melyik a jobb? Erre nincs jó válasz. Aki a markáns komlókeserűséget keresi, valószínűleg a West Coast IPA-ra esküszik, aki viszont azt szeretné megtapasztalni, hogy a komló milyen elképesztően gyümölcsös arcát tudja megmutatni, könnyen a NEIPA rajongója lesz. A legjobb megoldás persze az, ha nem választasz: kóstold meg mindkettőt egymás után. Már néhány korty után világossá válik, hogy ugyanannak a sörtípusnak – az IPA-nak – két teljesen eltérő, mégis egyformán izgalmas értelmezéséről van szó.
Fotó: Josh Olalde / Unsplash
