Olvasási idő: 2 perc
Ahogy egyre több európai ország szerzett gyarmatokat Amerikában vagy Ázsiában, egyre több tengeri csata zajlott. Spanyolország, Portugália, Anglia és Hollandia folyamatosan arra törekedett, hogy a legfőbb erővé váljon, amely ellenőrizheti Európa és gyarmatok közötti kereskedelmet. A holland hatóság ennek elérésére engedélyezte a legális kalózkodást. Ez azt jelentette, hogy az emberek engedélyt kaphattak Hollandia ellenségeinek összes hajójának kifosztására, amennyiben a zsákmányból százalékot adtak a holland államnak.
A „holland bátorság” kifejezés valószínűleg az 1650-es és 1660-as évek angol–holland háborúi során született. Az angol katonák azt figyelték meg, hogy az amúgy sem színjózan holland katonák csata előtt gyakran fogyasztanak jenevert, a mai gin elődjét. Ebből gúnyosan azt a következtetést vonták le, hogy a hollandok bátorsága nem velük született erény, hanem az italból fakad. Innen eredhetett a „Dutch courage”, vagyis szó szerint „holland bátorság”.
Persze az angol katonák sem kerülték az alkoholos italok fogyasztását, amely másik indoka az a sok betegség volt, amelyet az európaiak elkaphattak a gyarmatokon. A gin-tonik ital például annak köszönhető, hogy sok brit katona maláriát kapott Indiában. Ennek gyógyszere volt a kinin, amely meglehetősen keserű volt. Hogy ihatóbbá tegyék, a brit tisztek ginnel tették ihatóbbá. Winston Churchill később azt mondta, hogy ezek a korai gin-tonikok több angol életet mentettek meg, mint a Birodalom összes orvosa.
Fotó: Patrick Fore / Unsplash
