Olvasási idő: 2 perc

Életem során számtalan alkalommal szoktam le a sörivásról. Elhatározásaimat többnyire női biztatás motiválta. Hivatkozásaikat nyilván valamennyi férfitársam kiválóan ismeri. Legelébb kondícióm, szépségem és friss leheletem megóvása érdekében szóltak, de szóba kerülhet a családi kassza kiürülése és a rossz társaságba kerülés, a züllés réme is.

Az otthoni sörözés legfőbb hátránya amellett, hogy a nők – tisztelet a kivételnek – nem szeretik a sört, távolról sem olyan szórakoztató velük inni, mint egy másik férfivel. Tehát a férfi sört otthon legfeljebb családi ünnepek alkalmából, meccsnézés, kártyázás vagy kertásás közben, hólapátolás után és másnaposságára iszik. Kocsmában – italbolt, talponálló, söröző, pub – viszont annál gyakrabban. Ennek magyarázata nem csak abban az aforizmában rejlik, miszerint minél nagyobb sárkány az asszony, annál szebb a kocsma, hanem abban is, hogy a legtöbb férfi társas lény és szociális ivó.

A világ azonban változik, ma már nem éri szó a ház elejét, ha a nő maga is sörözik – ez tagadhatatlanul a kézműves sörök divatjának köszönhető – és a divatos sörözőkbe a nők is bátran beülhetnek barátnőikkel egy-két sör mellett cseverészni. Szóval mondhatjuk újabb nyomós érv – mármint, hogy alkalmasint a sör mellett ismerkedni is lehet – született, ami még inkább meghozza a férfiak kedvét, hogy gyakrabban induljanak el sörözni.