Olvasási idő: 2 perc
– Amikor legutóbb Angliában jártam – kortyolt bele a sörbe Lajos, aki arról is nevezetes, hogy a megye határát sem lépte át még soha – és egy kellemes pubban, gyanútlanul iddogáltam kedvenc porteremet, mikor belépett a kocsmába egy törpe férfi. Ebben nincs különösebben semmi szenzációs, de a férfi kézen járva lépett be a helyiségbe. Ezen, furcsa módon, rajtam kívül, senki nem lepődött meg, mert mint később megtudtam, a törpe a közeli varietében dolgozott artistaként. Szóval senki nem csodálkozott el azon, hogy az aprócska férfi, továbbra is kézen járva, elsétált a pultig és kért egy pint barna sört. Fejjel lefelé.
Megkapta, a csapos meglepett arccal, de kicsapolta a sört és átnyújtotta oda neki – folytatta egy újabb korty után Lajos. – A törpe megitta, fejjel lefelé, ahogy illik, fizetett, még mindig fejjel lefelé, aztán kiment az üzletből anélkül, hogy egy pillanatig is kipróbálta volna parányi lábait. Miután elhagyta a helyiséget, a csapos, aki épp az asztalom mellett állt, döbbent hangon megszólalt:
– Megáll az ész. Tíz éve jár ide a törpe Tom. Mindig világos sört iszik. Ma meg barnát kért. Istenem! Mi lesz a világból, ha ez így megy tovább? Hogy bízzunk meg így az emberekben?
