Kocsmatúra

Nincs könnyű dolgunk, ha meg szeretnénk határozni a kocsmatúra kifejezést, mert mindenkinek mást jelent. Az első kocsmatúra, amit magunk is kipróbáltunk az a Libeni szlalom volt Prágában, igaz akkoriban már csak töredéke volt meg azoknak a kocsmáknak, ahol Hrabal rendszeresen ivott.

Dublinban is van egy híres kocsmatúra, a Dublin Literary Pub Crawl, amely 1988 óta eleveníti fel Dublin irodalom- és kocsmatörténetét. Profi színészek mesélik el a gin-palota, a hosszú terem és a szeszbolt történetét, miközben élőben idéznek Joyce, Behan, Wilde és még sok más ír szerző műveiből.

Mindkét városnézés alapja, hogy ahogy Prágának Hrabal, úgy Dublinnak James Joyce, vállaltan és megírtan kocsmás figurái.  Ebből a szempontból persze Budapest sem áll rosszul, a magyar főváros írói közt is bőven akadnak figurák, akik személye köré könnyen meg lehetne szervezni egy kocsmatúrát.

A nyolcvanas években a kocsmatúra Pesten elsősorban éjszakai műfaj volt, mert kevés olyan hely akadt a városban, ami éjfél után is nyitva tartott. Így aztán minden órának meg volt a maga zárórás helye, ahonnét lehetett tovább túrázni a később záró, vagy a már hajnalba nyitó hely felé.

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy mostanában ismét mintha egyre kevesebb éjszakai hely lenne. Sőt! A külvárosokban a kocsmákat az utóbbi évek egyenesen megtizedelték. 

Fotó: Leonhard Niederwimmer (Pixabay)