Olvasási idő: 3 perc
A sör palackozása csak a 19. század második felében terjedt el. Ezzel párhuzamosan megindult a kutatás egy olyan „dugó” után, amelyik nem engedi elszökni a sör természetes széndioxid tartalmát. A probléma megoldása sokkal nehezebb feladatnak bizonyult, mint manapság gondolnánk. Próbálkoztak a borok lezáráshoz alkalmazott parafa dugóval, ezt azonban a sör a pasztörizálás alatt „kilőtte” az üvegből. A pezsgősüveg lezárásához használt dróthálós megoldás drága volt, akárcsak a kengyelzáras azaz a csatos üveg.
Ekkor jelent meg a színen William Painter, akinek találmányai a pénzválogató tálcákban lévő hamis érméket kimutató készüléktől a hajószivattyúig terjedtek, de az 1892-ben általa szabadalmaztatott koronakupak volt az, ami gazdaggá tette. A nagy ötlet az volt, hogy a palack szájára szorított fémkorong, az üveg pereme alá „hajtogatott” betüremkedésekkel légmentes elzárást tett lehetővé, amit a sör fémmel való érintkezését megakadályozó belső parafa lapocska még tovább erősített.
A koronazár vagy fémkupak hihetetlen gyorsan terjedt el világszerte – azonban egy ideig nem használták a sörök megkülönböztetésére a rendelkezésre álló mintegy öt négyzetcentimétert, ám attól a pillanattól, hogy a sörfőzde logója, vagy a sör neve felkerült a kupakra gyűjtési területté vált. Ettől kezdve a kupakvadászat világszerte elterjedt hobbivá lépett elő. A gyűjtő arról ismerszik meg, hogy nyitáskor, a koronazár és a sörnyitó közé egy pénzérmét helyez, és még így is több mozdulattal bontja fel a sört, nehogy a kupak rongálódjon.
Ha nem vagy gyűjtő, de van egy kis kézügyességed akkor egy nagyon mutatós szélhárfát is gyárthatsz, ha összegyűlik legalább nyolcvan koronazárad. Ezek hullámos peremébe egymással szemben két aprócska lyukat fúrunk és ezen keresztül fűzzük az apró fémkarikát, majd az így preparált kupakok összefűzésével, tíz-tizenkét láncot alkotunk. Ezeket a láncokat aztán felfűzzük egy konyhai pároló betétre. (Tudják! Ez az a fazékba, lábasba helyezhető cucc, amivel mindenféle ételeket kiválóan lehet megpárolni, gőzölni.) Ha ezzel megvagyunk, már nincs más dolgunk, mint az így elkészített remekművet a megfelelő helyre felakasztani és élvezni az egymáshoz érő kupakok finom muzsikáját!
Ha már kupak, akkor ITT egy cikk a sörnyitóról.
És, hogy a sörösdobozgyűjtők se maradjanak ki ITT egy nekik ajánlott írás
