Olvasási idő: 2 perc
Idővel persze leírtam azokat a helyeket, ahol játszottak a sörömmel, ahol mondjuk nem cseréltek le a hordót, az első figyelmeztető szóra, hogy megpunnyadt benne a sör. Az ár mellett, azt hiszem, ennek is szerepe van, hogy sok sörtársam tért át a palackos és dobozos sörökre – ezt a tényt statisztika bizonyítja: csapról a hazai forgalom egyre kisebb része, jelenleg kevesebb mint negyede kerül forgalomba.
Mindig megittam a palackos és szükség helyzetben a dobozos sört is, de gondosan kitöltöttem pohárba. Hogy pontosan mikor változott meg ez a szokásom nem tudom, lehet, hogy egy véletlen, vagy egy kényszerhelyzet szülte. Egyszer miután a dobozból behúztam a sört, rájöttem, hogy a dobozos sör veszít minőségéből, ha kitöltjük pohárba. Gondolj csak bele: ott pihen a sör a hordóban, a palackban vagy a dobozba és kitöltik egy pohárba. Elválik egymástól a hab, a sör és a széndioxid – és már soha többé nem alkot olyan egységet, mint a pohárba kerülése előtt.
Ha viszont a dobozból a felpattintás után egyből magamba döntöm, akkor a teljes sörérzés a számban szabadul fel, betölti az ajkaimtól a garatomon keresztül a gégémig, de az orromat is a sör minden íze, amit régebben, ha pohárból ittam csak részletekben élvezhettem. Amióta felfedeztem a sörivásnak ezt a számomra új dimenzióját, rájöttem, hogy még az eladdig kellemetlen mellékízek is elvesznek a dobozból kortyolt sörben és a jó sör, pedig még jobb lesz! Egy pillanatban támadják le összes érzékszervemet, ahogy eddig pohárból kortyolva még soha!
Fotó: Kovács Gábor Maláta
