Olvasási idő: 2 perc
Az elsővel leginkább az volt a probléma, hogy a nyári melegben nem indult be a sör alkoholos erjedése. Télen viszont főztek mindenfélét; választék is és ivóhely is – például a képen is látható kapualji sermérés –akadt bőséggel. Ezt igazolja 1821-ben Schams Ferenc, aki ezt írja Pest Serfőzőházainak ivóiról és sörmérő és bormérő helyeiről:
«Ki hinné el, hogy a legutóbbi számolás alkalmával mintegy 800, mondjad nyolcszáz bormérő és részben sermérőházak foglalatoskodnak a mi Városunkban? Ennek az az oka, hogy itt Pesten minden polgári háztulajdonosoknak szabadsága vagyon bormérő helyet nyitnia.»
A Schams úr által itt említett pesti bormérést nem úgy kell érteni, hogy ez a 800 hely nyílt vendégfogadó, avagy korcsmaszerű nyilvános hely lett volna, hanem úgy, hogy saját termésű borát minden pesti háztulajdonos szabadon árusíthatta «utcán át», vagyis nem helyben való megivásra, tekintet nélkül arra, hogy ez a bor hol termett. A 800 boreladó polgárba sermérés szempontjából csak a cégéres fogadók és a kis, cégér nélküli csapszékek számítanak bele. Schams úr ugyanis ezt mondja:
«Noha e vendégelő házak közül sokban egyúttal ser is csapoltatik, mégis ezeken kívül vagynak itt Pesten 31 külön serházak, melyek a két itteni Serfőzőházak kontóján tartatnak.» 1821-ben egyébként Pestnek 45 ezer lakója és két serfőzőháza van. 1841-ben a 100 ezer lakosú Pestet és Budát, már öt sörfőzőház – a Birly, a Tüköry, a Honeur, a Petz és a Schmidt-féle – látja el serrel. Tehát nem lehet kétségünk, a szabadság reményétől megittasult forradalmárok szomjukat bőségesen olthatták sörrel is.
Az idézetek Borsod Bevillaqua Béla „A magyar serfőzés története” című munkájából származnak.
